Gyermeknevelő műanyag asztal

És micsoda meglepetés, a közösen kiválasztott ajándék a fa alatt! Jé, egy bicikli, amit együtt választottunk ki, nahát, hogy meglepődtünk! Hisz a meglepetés – trendi szóval: a meglepcsi – az ajándékozás sava-borsa. Lássuk csak a kínálatot!

Itt van mindjárt a fütyülő játékkalapács nyolc színben. Sajnos, használati utasítás nélkül, így aztán nem tudni meg, mire használják fejlettebb országokban. Esetleg, ha együtt fütyörészünk vele, jobban megy a munka? Vagy itt van ez a kis játékasztal nyolcféle hang- és fényeffektussal. Mely úgymond a gyerek motorikus képességeit fejleszti. Persze. Ez meg a babzsák. Ez a kettő. Mert mitől sem lesz trónörökösünk motorikusabb, mintha egy vijjogó műanyag asztalka előtt ül naphosszat. De persze, leköti. Hisz anyuka korántsem tud ennyire vijjogni, fényeffektusokat meg pláne ritkán bocsát ki. De, leköti! Lehet közben telcsizni is, akár. Mondjuk, megnézni egy jó kis műsort arról, hogyan neveljünk motorikus gyereket. Ez a műanyag asztalka már igazán gyereket nevel!

És mit szólnak ehhez az ennivaló kis motorkerékpár-szimulátorhoz? Különféle melódiákkal és adóvevővel? Hát persze, hisz anélkül nem az igazi! Ja, és a plüssállatkák, ezzel a reklámszöveggel: „Hisz ezeket már ismeritek a tévéből”. Valóban! Mert egy két-három éves gyerkőc honnan is ismerné a világot, ha nem a televízióból. Az apja és az anyja akár ne is volna a világon. Minek is, hisz a legdrágább plüssállatkákkal már beszélgetni is lehet, és természetesen „hallgat a parancsaidra is”, nem úgy, mint az az okoskodó szülő, hogy most így nincs pénz meg úgy nincs pénz.

Jé, gyerekporszívó! Gyerek-mikrohullámú sütő (nem, ebben nem gyereket sütnek), gyerek-pénztárgép, gyerek-vasalódeszka gyerekvasalóval. Sőt „Gyerek-tisztábarakó centrum!” Hát ezek meg hogy csusszantak bele ebbe a fene nagy emancipátumba? Hisz Barbie-nak már bejárónője van, nem? (Vagy bejáróférfija?) Nézd csak, Barbie vásárol! „Nem feledkezik meg a ruhákról, cipőkről sem”, írja szó szerint e szívünknek – s pénztárcánknak – oly drága kis katalógus. És természetesen „nem feledkezik meg a kozmetikumokról sem”. Barbie baba már régen festi magát, bármennyire kiskorúnak látszik is! És egyszerűen muszáj, hogy vásároljon, amúgy nem volna egy rongya sem szegénykének. S íme, ez itt „A kis divatkreátor”. Amiben is van gyermekméjkap, gyermektetkó plusz testfestés, bónusz ajándékként meg: „Körömmodeling”. (Hogy ilyen körmökkel hogy lehet porszívózni, az anatómiai rejtély. Sajnos, fennáll a veszély, hogy könnyed házimunka közepette az ember saját két kezével szúrja ki a saját két szemét.) A „Kis divatkreátor” magától értetődő tartozéka a „fésülőfej”. Cserélhető hajjal, természetesen. Még jó hogy! Milyen kár, hogy cserélhető fejet nem tartanak hozzá. (De jól is jönne ez mindannyiunknak olykor-olykor.) És képzeljék! Ez az egész hóbelevanc éppen elfér egy kis „kozmetikai bőröndben”, mely akár külön is megvásárolható. Hát e nélkül aztán már tényleg egy lépést se zűrzavaros walówilágunkban!

Meglepődnének, mennyi minden kerül forgalomba „képzőmű-vészeti” jelzővel. Képzőművészeti mágikus tábla. Készségfejlesztő képzőművészeti s garantáltan környezetbarát festékgyűjtemény. Bár úgy hírlik, a képzőművésznek elég egy darab papír meg ceruza. Vagy egy marék agyag. Vagy akármi. Mert hogy ő úgy születik, direkte képzőművésznek.

Katalógusunk természetesen a fiúgyerkőcökről sem feledkezik meg. (Bár szép új világunkban ezek a nemek mintha kezdenének keveredni). Kaphatnak példának okáért terepszínű deszanthelikoptert, hozzá meg dzsipet is, a hozzávaló vállról indítható rakétával, golyószóróval plusz kézigránátokkal és valódi kicsi homokzsákokkal. Sohasem árt, ha a zsenge gyermeklélekben idejekorán elvetjük a defenzív védelem alapjainak értékes magvait, melyek remélhetőleg mihamarabb szárba szökkennek s dús gyümölcsöt hoznak. Ehhez a készlethez pici olajoshordók is tartoznak. A célzás világos: a háború olajért folyik... Ezt ilyen nyíltan még a Fehér Ház sem ismeri el, dacára világló demokratizmusuknak. És ezt az egész hadműveletet, na, mivel koordinálja harci tűzben égő agresszív gyerkőcünk? Hát természetesen egy gyermeklaptoppal!

Na persze, egyfolytában nem manökenkedhetnek, meg nem is háborúzhatnak. Nem árt olykor egy kis lazítás. „Adrenalin-száguldás” – hirdeti önmagát a virtuális sznóbord, amiben az a jó, hogy egyáltalán nem kell kimenned arra a nyavalyás friss levegőre. Hanem ülhetsz ideálisan fülledt kis szobácskádban, az izgalomtól zacskószámra ropizhatod a mogyit, és még az adrenalinadagodat is megkapod. Amire oly nagy szükséged van! Hát nem igaz, hogy van ennél jobb megoldás! Ja, esetleg egy: ha intravénásan adagolod magadnak. Ez a játék talán úgy tíz-húsz év múlva kerül piacra.

De most már nem tagadhatjuk meg magunktól az örömhírt, mely új fényt hoz mind ez ideig oly sötét intellektuális éjszakánkba: hurrá, feltámadt a Tamagocsi! És ez már olyan mesebeli tulajdonságokkal rendelkezik, hogy: kommunikál a többi Tamagocsival! És: „ajándékot cserél velük”. Ez nem vicc, pionír becsületszavam. Sőt: lehet immár kistamagocsija is őnéki! Ezt már talán nem is lehet tökéletesíteni.

De! Egy módon talán mégis! Képzeljük csak el, hogy ebből az egész vircsaftból kihagyjuk a szülőket, a gyerekeket meg úgy általában az egész emberi fajt. Ha jól megnézzük, nincs is itt már szükség reánk. Gyereknek? Ajándékot? Ugyan már!

Vesz neki a Tamagocsi.