Gyermeke az Istenről szeretne tudni?

Karácsony táján sok szó esik Istenről, Jézusról, angyalkákról, ezért természetes, hogy a gyermekeknek erre vonatkozóan is megvannak az érdeklődő kérdéseik. Persze, a szülők is sokszor használják fel a „helyzetet” nevelésre. De sem Isten, sem az angyalkái, sem a Mikulás nem tudják a szülők helyett a nevelést megoldani. Ezért nem is szabad velük a gyermekekre nyomást gyakorolni; pl. „Ha ezt az Isten meglátja...”, vagy „ezt elmondom a Mikulásnak”. A szülőknek sokkal fontosabb és személyesebb feladataik vannak a szeretet, a remény és bizalom kialakításával. Láttassák meg gyermekükkel, függetlenül vallásuktól és attól is, ha nem vallásosak, hogy az összes látható, tapasztalható történés mögött egy mélyebb értelem, világrend és működési elv létezik, amelyet tárgyilagos magyarázatokkal nem lehet leírni. A hit, a vallás nem más, mint viszonyunk mindahhoz, amit még nem ismerünk, de mégis van, létezik, működik. Van, akinek a vallása a babona, de van, aki eljut az istenhitre. A vallásos szülők gyermekeiknek egy szerető, jóságos és vigaszt nyújtó Istenről fognak beszélni, aki mindennek az irányítója, és az embereknek a szükségben és gyászban is segít. ĺgy a gyermek „beletanul” a védelmet és biztonságot nyújtó világba az oly gyakran fenyegetően megjelenő, önző, dehumanizálódott társadalom közepette. A nem vallásos szülők azt magyarázzák el gyermeküknek, hogy létezik egy „magasabb erő”, amely a világ dolgaira hat, továbbá, hogy a mi látható világunkon túlra is lehet haladni, amely területre a tudományok igyekeznek behatolni. Az iskola az értelem fejlesztésével és a jelentések megértetésével ezt a behatolást, túllépést igyekszik megvalósítani. ĺgy a gyermek felismerheti, hogy ő nem képes mindenre, hogy az életünk tele van titkokkal, amelyeket egyelőre nem vagyunk képesek megfejteni. Ily módon sikerülhet beillesztenie életébe azokat az élményeket és tapasztalásokat is, amelyeket nem ért. De ha maga is keresi a „magasabb rend” törvényeit, az csak javára válik.

A vallásos kérdésekről folyó beszélgetéshez a szülő vállalja meggyőződését. Válaszoljon úgy gyermekének, hogy az bizonyosságot szerezzen arról a Létezőről, aki mindig az emberek mellett áll, legyen az az Isten, egy magasabb Lény vagy egy vigaszt nyújtó Erő.

Ne fenyegessen az Isten nevével és személyével, de ne is úgy állítsa be, mint egy mesefigurát. Mondja el gyermekének, hogy az Isten nem a maga valójában, hanem műveiben és cselekedeteiben ismerhető fel. Akkor is, ha ön nem vallásos, nyitva kellene hagynia gyermeke számára a fantázia, a hit, a vallásosság és a templom felé vezető utat, hogy idővel ki tudja alakítani saját felfogását ebben a kérdésben. Például egy tizenhat éves fiatal önállóan eldöntheti vallási hovatartozását. Engedje tehát, hogy gyermeke már korábban részt vegyen a hittanórákon, és adja meg neki a lehetőséget a Biblia olvasására. Azt is megtudhatja, hogy családja melyik vallási közösséghez tartozik, vagy hogy milyen okok szakították el templomtól.

A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa