Gyenge próbálkozás a Holnap ne gyere

Pedig a Holnap ne gyere kötetcím figyelemfelkeltő, izgalmas, több teret nyit meg, ahova elkalandozhat a szerző és elcsalogatható az olvasó. Ehhez képest a kötet szűk, unásig ismételt térben, szerelem, hétköznapok, apró reflexiók szoba-konyhájában mozog. Ami még nem lenne baj, ha nem jönne hozzá egy kiszámítható, nem túl sok kockázatot vállaló, receptszerűen működő költői nyelv. Nem érheti az a vád a könyvet, hogy nem jól szerkesztett, azonban ha alaposan szemügyre vesszük, egy ügyesen kimunkált konstrukció is könnyen mutathat gyengeségeket.

Félrevezető módon erősen indít a kötet, a Gyász című szövegben van kihívás, idegeket borzongat meg, nem ragad bele a nőiség piszokszürke rózsaszínjébe. „Korábbi kedvenc alvóhelyükön pedig, / ahová társuk meghalni ment, / nem alszanak. / Ott soha többé nem alszanak.” Az utolsó két sor a nem nyomatékosításával a balladák jóleső sötétjét idézi. Ugyanilyen érdekes szöveg a Mi marad meg? című: ugyan keveset vállal, nem akar sokat, de jó a kivitelezés.

A szövegek nagy részében a zárlat lehangoló, egy idő után olyannyira kiszámíthatóvá válik, hogy az már unalmas. És tudunk-e nagyobb bűnt egy verseskötetnél, mint az unalom? Az élőbeszédszerű sorok üresek, mintha a metrószélben állva hozzám eljutó hangtöredékek verssé imitálása történne, kevés sikerrel. A szirupos romantika sem kerüli el a szövegeket, a következő sor például az egynyári slágerek hangulatát idézi. „hogy holnaptól könnyű legyek újra / mint a tegnapi szél”.

A kötet végén a hosszúra sikeredett köszönetnyilvánítás azt a benyomást kelti, hogy a szerző a könyv gyengeségeit a nevek erősségével ellensúlyozza, hogy lám, nem akárkik segítettek a versek, egyáltalán, a kötet létrejöttében. Mintha Szabó T. Anna vagy Morcsányi Géza nevével lenne megtámasztva a különben gyenge lábakon álló kötet. „és kicsit tényleg lehetnék megengedőbb / azokkal, akik nem értékelik a verseimet,” – írja Hevesi, ennek reményében csukom be én is a könyvet.

Hevesi Judit: Holnap ne gyere.

Magvető Kiadó, 2017. 64 oldal.

Értékelés: 5/10

Ayhan Gökhan