Grape: egy igazán „nagy” kisfesztivál

Szerencse, hogy vannak még olyan szervezők, akik nem törekednek látogatórekordok megdöntésére, fesztiváljukat kicsire szervezik, hogy élvezhető, kamarahangulatú legyen.

Ilyen a kétnapos Grape fesztivál Pöstyén mellett. Egyik legnagyobb hátránya, hogy a budapesti Szigettel azonos hétre időzítik, a másik, hogy a tűrhetőnél valamivel több pubertás érdeklődését kelti fel; olyan kategóriájú fiatalokét, akik életükben először találkoztak vodkásüveggel.

Ezt a generációt jól ábrázolja egy, a szomszédomban sátorozó, körülbelül 16 éves lány, aki hajnali fél ötkor az alábbit üvöltötte barátnőjének: „Megállított egy srác, ba..d meg, és azt mondta, hogy orvosnak tanul, ezért jó lenne ha bedrogoznánk ba..d meg, én meg azt mondtam, hogy akkor jó.” Mire a barátnője ezt válaszolta: „Engem meg Katalinnak hívnak, és fél órája nem ittam semmit.”

Másrészt korrekt lenne megjegyezni, hogy a fesztiválokhoz, sajnos vagy kevésbé sajnos, de ez is hozzátartozik. Ez van, ezt kell szeretni, így meg kell tanulni nem odafigyelni arra, ami zavaró, s inkább annak örülni, ami jó. És a Grape tényleg jó. Főként azért, mert a szervezők kevésbé ismert zenekarokat hívnak meg. A fellépőkön tényleg érezni, hogy nem a pénz miatt énekelnek, hanem azért, mert élvezik, s örülnek minden meghívásnak. Egész nap a fesztiválon sétálgatnak, szórakoznak, így az ember lépten nyomon találkozik velük, koncert után pedig folytatják a szórakozást.

Ilyen volt a fiatal, háromtagú amerikai banda, A The Drums. Frontemberük, Jonathan Pierce a Let's Go Surfing című dal után azt mondta, mikor elfogadták a meghívást, nem tudták, mire számítsanak. „Tudtuk, hogy kellemesen meglepődünk, de hogy ennyire jó lesz, azt nem hittük volna. A legjobb az, hogy nem egyszer többezer kilométert utazunk, és nem mindig halljuk, ahogy a közönség velünk énekli a dalokat. Nem úgy, mint itt. Köszönjük a szívélyes fogadtatást” – mondta Pierce. A The Drums a koncert után egy órával még egy rögtönzött unplugged szettet is lejátszott az egyik kocsmánál, eszméletlen hangulatot teremtve. S a hasonló, őszinte zenei élményekből rengeteg van/volt a Grape-en, említsük meg például a brit The Citizens együttest vagy a cseh Midi Lidit.

Igen, van alkohol, van marihuána, de ami mindennél fontosabb, a Grape elsősorban a zenéről szól. S ez mindennel együtt valahol így van rendjén. Ezért szorítok a nem éppen hosszú múltra visszatekintő rendezvénynek, hogy még bírja ki jó néhány évig. S ha majd egyszer tényleg túl nagy, vagy túl drága lesz a Sziget és a Pohoda, akkor még mindig ott lesz a Grape. Egy fesztivál, amelyen minden ott van, csak épp kisebb mértékegységben.