Görögország nagy filmrendezőjét, Angelopuloszt gyászolja

A 76 éves filmrendezőt kedden délután elütötte egy motorkerékpáros Athén kikötőjének közelében, amikor át akart menni az úttesten. Súlyos fejsérüléseket szenvedett, több csontja eltört, és állapotát tovább súlyosbította a belső vérzés. A kórházban három órán át küzdöttek életéért, de végül kedden este belehalt sérüléseibe.
Harmincöt-negyven percig kellett várni, mire mentő érkezett a baleset helyszínére. A rendezővel dolgozó forgatócsoport tagjainak személyesen az egészségügyi miniszter kellett felhívniuk és megkérniük, hogy azonnal küldjön orvosokat a helyszínre és vigyék kórházba Angelopuloszt.
A görög mentőszolgálat belső vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy miért kellett indokolatlanul sokat várni a mentőautóra, és miért csak a harmadik járművel sikerült kórházba szállítani a mestert. A mentősök szakszervezete szerint a személyzet hiánya és a járművek rossz műszaki állapota okolható a késedelemért.
A motorkerékpár vezetője egy rendőr volt, de nem volt szolgálatban. A balesetben ő is megsérült, s kórházba szállították. A szerdai görög sajtó nem bocsátkozott találgatásokba arról, hogy ki volt a vétkes a balesetben.
Angelopulosz a hazáját és az Európai Uniót sújtó pénzügyi válságról forgatta legújabb, A másik tenger című filmjét, amikor a tragikus baleset történt Athén egyik elővárosi gyorsforgalmi útján. "Európa egy álom volt, amely nagyon gyorsan összeomlott" - mondta Angelopulosz még tavaly júniusban.
Theo Angelopulosz 1935. április 27-én született. Gyerekkorában elbűvölte a mozi, amely - mint később elmondta - az egyetlen kiutat jelentette a korabeli nyomorúságból. Jogot tanult, de az egyetem befejezése előtt kivándorolt Franciaországba, ahonnét 1964-ben tért haza.
Az elismerést az 1970-es évek hozták el neki, amikor három filmjében foglalkozott hazájának legújabb kori fájdalmas történelmével. Vándorszínészek című 1975-ös alkotása a nemzetközi hírnevet is elhozta számára. Más ismertebb filmjei közé tartozik a Megalexandrosz, amellyel 1980-ban Velencében elnyerte az Arany Oroszlánt, vagy a Táj a ködben, amely Ezüst Oroszlánt ért neki ugyanott 1988-ban. Az Odüsszeusz pillantása (1994) című filmjét, amelyben a szocializmus széthullásával foglalkozott, a zsűri nagydíjával tüntették ki Cannes-ban. Örökkévalóság meg egy nap című művével 1998-ban végül elnyerte az áhított Arany Pálmát is.
A rendező sajátos hangulatban és sajátos szemszögből láttatta hazájának legújabb kori történelmét, karakterei azonban gyakran nehezen megfejthetők voltak, a nézőnek nem volt könnyű dolga, de - szokta mondani - "ő saját magának csinál filmeket, nem másoknak".
Görögországot sokkolta nagy filmesének halála - jelentette az AFP Athénból. Lukasz Papademosz miniszterelnök szerint Angelopulosz "dokumentálta a polgárháború utáni Görögország drámáját, és segített jobban megérteni korunk történelmét". A kormányfő szerint Görögország "egyik nagy alkotóját veszítette el egy nehéz pillanatban". Pavlosz Gerulanosz kulturális miniszter a hetedik művészeti ág egyik legjelentősebb képviselőjének és a görög kultúra nagykövetének nevezte a rendezőt, akinek esetében - szerinte - "nem túlzás pótolhatatlanságról beszélni".
A lapok közül a Kathimerini a rendező "új humanizmusát" emelte ki, míg az Ethnosz "a mozi poétájának" halálát gyászolta. A Ta Nea úgy méltatta a rendezőt, mint aki a világ végére is eljuttatta a görög filmet.