Góóól! – Santiago nagy rúgása

Santiago Munez (Kuno Becker) a zöld gyep ünnepeltjeFiatal srác valahonnan a világ végéről elindul szerencsét próbálni, hogy a sport területén érjen el sikereket, építsen karriert. Erről szól a Góóól! című amerikai sportfilm is, amelynek fiatal hőse, Santiago Munez nagyon messziről indul. Valahonnan Mexikó sűrűjéből menekül a családjával Amerikába. Ekkor még csak tízéves, de már az első – hogy a sportnál maradjak – rúgások, vagyis képsorok sejtetik, ennek a fiúnak egyszer aranyba öntik még a stoplis cipőjét vagy a lábát. Az életét kell menteni a határon, de neki a labdája a fontosabb, és a határ szögesdrótja alól miért is ne gurulna vissza a labda a szülőföldre... Hogy aztán e labdás intermezzo ellenére miként jutnak át a határon, nem tudjuk meg, mert egy hirtelen vágással nagyot ugrunk térben és időben. Los Angelesben vagyunk, vagyis – ahogy Santiago mondja – LA mexikói negyedében. A kiskölyök közben rokonszenves, nagyon érzékeny kamaszemberkévé cseperedett. Olyan kis cukorsihederré, akit mindenki szeret és segít saját környezetében. Rúgja a bőrt cefetül a helyi csapatban, ő a legjobb, rá építenek. Közben meg alkalmi munkákkal próbál javítani anyagi helyzetén. S ha a melóból éjszaka megérkezik, a nagyszekrényből előbányássza hosszúszárú cipőjét, és belegyűri a bankókat. Na, nem azért, hogy ha majd elég lesz belőle, valamilyen vállalkozásba fektesse, mivel ő csak a zöld gyepen tudja elképzelni a jövőjét. A már nem is olyan kicsi Santiago Munez nagyon tündi gyerek, amolyan mintasrác, elkényeztetett nagymama kedvence – mivel természetesen nem hiányozhat a filmből a nagymama: ő irányítja az eseményeket a háttérből. És persze egy nagykamasz sikersztorijára építő kalandban hogy is ne lenne helye egy kisöcsinek, aki a rajongásig imádja a bátyját. De a szeretet kölcsönös, finoman idilli: az éjszaka hazaérkező báty betakargatja a szunyáló öcsikét.

Na, de azért focizzunk is egy sportfilmben! Ahogy az már lenni szokott, az aranylábú focistapalántát felfedezi egy exfutballista, akinek valamiért el kellett hagynia a pályát, és Santiagót beprotezsálja a Newcastle United csapatába. De az odajutásig még vannak gubancok, mert a cipőből eltűnik a pénz, az apa az általa oly nagyon áhított családi vállalkozást finanszírozza belőle. Oda a pénz a repülőjegyre. Ettől Santi fejéből kifut a vér, ő viszont majdnem a világból fut ki, hiszen úgy érzi, vége a karrierjének. De itt van kéznél a mozgatórugó nagyi, aki valami családi ékszert, ereklye vagy mi a fenét pénzzé tesz, és Santi repülhet Londonba. A komor angol főváros már egy külön fejezet. Innen kezdődik inkább csak a sportfilm. Jönnek a bevett fogások: a próbajátékra miért is ne zuhogó esőben kerülne sor, olyan latyakban, hogy Santi csetlik, botlik, csúszik, mászik, semmit se bizonyít, ezért csalódottan dől a tusoló falának. Miért ne derülne ki róla, hogy asztmás, miért ne lennének riválisai, miért ne akasztanának be neki úton-útfélen? Kellenek a látványos, hatásos buktatók a csattanóhoz, na, meg ahhoz, hogy Santit a szívünkbe zárjuk. Innentől én csak ámulok és bámulok, mert beindul a meccs, s nekem annyi a foci. Csakhogy egy idő után engem is felperget a stadion morajlása, és teljes erőmből szurkolok Santinak. Biztos másként figyeli a zöld gyep paripáját, Santiago Munezt egy focirajongó, egy szakember meg hajaj!... de ez csak egy film, Santi meg egy színész, úgy hívják, Kuno Becker – igazi trendi szappanoperás csávó, akitől ne várjuk, hogy bravúrral ollózzon. Focistának ott van Beckham – mivelhogy ő is megjelenik a filmben. Amitől ne többet, csak könynyed szórakozást, kikapcsolódást, izgulást, elérzékenyülést várjunk, mert ezt mind megkapjuk. Azért se érdemes kihagyni, mert ígérnek folytatást.