Gombokon innen és túl

Egyrészt Csáth Géza és Jónás Olga tragikus házasságának végső időszaka idéződik fel, a másik oldalon egy nyolcvanas-kilencvenes években kamaszkorát, szerelmeit és házasságának kudarcát megélő nő elbeszélései tevődnek egymásra.

E két női hang kiegészíti egymást, házasságuk és szerelmeik története szorosan illeszkedik egymáshoz. Párhuzamos megszólaltatásuk bizonyos értelemben a köztük levő határok és egyezések megtalálásának játéka, aminek előzményei már a szerző korábbi regényeiben is megragadhatóak.

A regények közötti átjárások izgalmas értelmezési játékba vonják be az olvasót, motívumok és történetrészletek térnek vissza, ugyanakkor egyfajta alakulási ív körvonalazódik a Lovas-regények között, ami átvezet egy-egy gondolattöredéket, személyt egyik műből a másikba. A Meztelenül a történetben elbeszélője a betegek történetmozaikjain keresztül keresi a választ arra, hogy Szabadka és a felbomlott nőlelkek között hol rejtőzhet az összefüggés. A földrajzi tér és személyiségjegyek összefüggéseinek kérdése továbbvivődik a Kijárat az Adriára című regényben is, ahol az identitáskeresésben szintén kulcsfontosságú a provincializmusra való visszakérdezés. Meghatározó szövegépítő elemként mozgatja mindhárom regény történetszövését Kosztolányi és Csáth alakja, az első regény címválasztásától kezdve a regények szövegterébe beemelt idézetek sorain át. A Kijárat elbeszélője egy helyen mintegy mellékesen jegyzi meg, szeretne írni Csáth Gézáról, így a Spanyol menyasszony Olga-története a Kijárat elbeszélője által tervezett Csáth-szöveg női (Olga) szemszögből történő tárgyiasulásává válik.

Valójában a Spanyol menyasszonyban nyernek hangot és teljesednek ki azok az irányultságok és prózapoétikai elképzelések, melyek Lovas Ildikó előző regényeiben megmutatkoztak, hiszen mindhárom műben központi szövegszervező a női beszédmód(ok) megnyilatkozása és önmagát szétszálazó analízise. A kötet alcíme – lány, regény – érzékletesen nyomatékosítja e motívum hangsúlyosságát, a nőiség mibenlétére, beszédmódjaira történő folyamatos visszakérdezést és a nőiség jegyeinek felülbírálását úgy nyelvi eseményként, mint a társadalmi szerepköröket tekintve.

A két asszony történetének felületei az intim szférában találkozva a belső vívódások mentén illeszkednek szorosan egymáshoz, közöttük az átjárást olyan, mindkét történetben felbukkanó motívumok nyomatékosítják, mint a csirkevágás többször visszatérő jelenete, amikor elkerülhetetlen, hogy „bevéreződjön a nyak”, vagy a Magdolna névnek és napnak a jelentősége.

A Spanyol menyasszony hitelesen ragadja meg e két történeten keresztül azokat a mozzanatokat, amelyek a határon levés pillanatát előzik meg és írhatják le, amikortól elkezdődik a magány, a teljes bizonytalanság, a szenvedés és kiszolgáltatottság, illetve hogy meddig is terjedhet a tűréshatár, és mi is az a pont, ameddig még elviselhető a megaláztatás. Természetesen mindkettőjük esetében akkor teljesedik ki az elhagyatottság és a gyötrődés érzése, amikortól annak végét remélték volna.

A Spanyol menyasszonyt sodró ritmusa, tobzódó történetei, elbeszélés-szervezése és szókimondó nyelvezete révén a kortárs irodalom egyik legkimagaslóbb teljesítményének és legizgalmasabb olvasmányának tekinthetjük.
Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony. Lány, regény. Kalligram, Pozsony, 2007
értékelés: 10