Gombaszögi hangulatok

A jókai Malmos együttesLőrincz Adrián felvételeKissé későn kezdték, és sebtiben hozták tető alá az idei rendezvényt, ehhez képest meglepően jól sikerült. A drámai „retardáció” okai anyagi jellegűek, volt már szó róluk, ne ismételjük meg. A kíváncsi környékbeliek, a messziről jött vándorok, illetve a rekordmesszeségből, Pozsonyból ide zarándokoló fontos emberek egyaránt elégedetten néztek fel az égre, hogy lám, milyen jó idő tud lenni errefelé, és hamarosan a legkomolyabbak is megszabadultak zakóiktól. A színpadon zajló eseményekért idén a Pátria rádió vezetését kell kérdőre vonni, illetve elismerésben részesíteni, tudtuk meg mindjárt az elején, amikor kézhez kaptuk a meglehetősen szűkszavú szórólapot. Hálásak voltunk a rengeteg névért, ám a fellépők sorrendje, illetve az időpontok a legvégsőkig titokban maradtak. Híre járt, hogy a bejáratnál hozzá lehet jutni egy részletes műsorfüzethez, amely a „program füzet” címet viseli, ám megfogadtuk, hogy nem kötünk bele helyesírási hibákba. Ebből a szempontból tehát nem is vizsgáltuk a szóban forgó füzetkét, főleg miután végre megtaláltuk benne, ki mikor lép fel. A lelkes helyi szervezők minden kívánságot teljesítettek, még internetes kapcsolat is létesülhetett a délután folyamán, ám ne ugorjunk ennyire előre, maradjunk a megérkezésnél, amikor kiderült, hogy a festői völgyben nagyon gyenge a térerő. Ez a dolog négy éve még senkit sem zavart, ám a túlcivilizálódott idegen bizony ma már nehezen lel rá hasonszőrű ismerőseire maroktelefon nélkül. Az a bizonyos genius loci viszont működik, a völgyet környező erdők csendes-ülős tevékenységre vagy hosszú sétákra csábítanak, és ilyenkor az ember hajlamos elfelejteni, hogy a színpadon kultúrműsor zajlik. Délig sokkal többen lézengtek a színpad mögött, mint előtte, rég nem látott ismerősökkel lehetett összefutni, és bizony ahány ismerős, annyiszor tizenöt perc tudósítói „tétlenkedés”. Amikor végre a lelátó felé vettem az irányt, valaki mindig rám kurjantott a büfék előtti sorból vagy a stáb főhadiszállásáról. Száz szónak is egy a vége, fél kettőkor foglaltam helyet a nézőtéren, és pont elcsíptem a Pátria rádió Lazítani kabarécsoportjának műsorát, illetve annak kissé kínos végét. Lehet, hogy csak nekem nincs humorérzékem, sőt az is lehet, hogy az elején robbantak fel ama bizonyos poénpatronok, úgyhogy erről ne többet. Écsi Gyöngyi viszont mindig elbűvöl, most is ez történt. Dalolt, mesélt, több tájegység kincseiből adott ízelítőt Kováts Marcell társaságában, aki mindenféle hangszeren „kísérgette” őt. A nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttesről szintén szuperlatívuszokban kell szólni, mert nagyon is megérdemlik. Tavaly voltak ötvenévesek, ám ez egyáltalán nem látszik rajtuk. Koreográfiáik viszont azt mutatják, nem véletlenül tapsolták vissza őket egész Európában. A nap folyamán felléptek a Tavaszi szél vizet áraszt, a Kodály Napok, a bősi nótafesztivál és a Bíborpiros szép rózsa népdalverseny győztesei, változó sikerrel.

A diószegi Dióhéj citerazenekar A sztárvendégek közül legtöbben a Romantic együttest várták, ezért sokan akkor érkeztek, amikor mi már elfelé vettük az irányt. A Honvéd Művészegyüttes műsorát viszont volt szerencsénk látni, és nem bántuk meg. A nagyérdemű ekkorra már teljesen betöltötte a nézőteret, és vastapssal jutalmazta a magyarországi vendégeket. Madarász Katalinnak és Gál Gabriellának bizonyára szintén nagy sikere volt, csakúgy, mint a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesnek. A kínálat változatosnak mutatkozott, csaknem mindenki megtalálhatta a szájíze szerinti programokat. A rádiósok helyszíni közvetítést bonyolítottak, amikor arra jártam, épp a néptáncosokat vették fel. Aki szereti az intenzív csizmadobogással kísért népzenét, örülhetett. A legszebb médiajelenet az volt, amikor a Duna Televízió operatőre filmezte a Pátria rádió riportot készítő munkatársát, miközben én a háttérből szépen megírtam őket. Az Új Szó és a Vasárnap közös sátrának egyébként állítólag egyre nagyobb sikere van, amerre jár ezen a nyáron, vonzza a beszélgetni vágyó olvasókat. Ennél többen talán csak egy bank sátra előtt lődörögtek. A piacra újonnan berobbant pénzintézmény munkatársai zöld teát kóstoltattak a nagyérdeművel, méghozzá jól lehűtve. Ennyi teát rég nem ittam, bizonyára mások is hasonlóan megkedvelték ezt a banki szolgáltatást. Gyakorlott közönségsaccoló ismerősöm szerint a nézők száma estére elérte a hatezer főt. A teli parkoló láttán ezt hajlamos voltam elhinni.

Annyi még feltétlenül ide kívánkozik, hogy idén ötven helyi szervező serénykedett Gombaszögön, és hogy kultúremberek, politikusok, büfések és barlang-üzemeltetők egyaránt bíznak abban, hogy jövőre is lesz fesztivál. Igény mindenképp van rá.