Fontos a változatos étrend

A véráramban levő glükóz (szőlőcukor) a szervezet alapvető energiaforrása. A szervezet egészséges működéséhez a vércukorszintnek csak szűk határok között szabad ingadoznia. A túl magas vércukorszint cukorbetegséget (diabetes mellitus) jelez, melynek tünetei a szomjúság, gyakori vizelés, fogyás, fáradtság, visszatérő fertőzések, látászavarok, súlyosabb esetben kóma. A túl alacsony vércukorszint (hipoglikémia) ugyancsak kómához vezethet.

A szénhidrátok – cukor- és keményítőtartalmú élelmiszerek, például csokoládé, sütemények, kenyér, burgonya, gyümölcs, lekvár – emelik a vércukorszintet, ez azonban rendes körülmények között a hasnyálmirigyben termelődő hormon, az inzulin hatására rövid időn belül visszaáll a megfelelő szintre.

Ha viszont az inzulintermelés nem kielégítő, vagy ha a hormon nem tudja hatását kifejteni, a vércukorszint magas marad. Ezt hívják hiperglikémiának. A mérsékelt hiperglikémia nem okoz észrevehető tüneteket, de ha állandósul, idővel károsítja a különböző szöveteket és szerveket – mindenekelőtt az ereket.

Mivel a feleslegben levő cukor a vesén át kiürül a szervezetből, a cukorbetegség kimutatására szolgáló egyik teszt a vizelettel ürített cukor mennyiségét méri. A betegség kezelésében fontos szerepet játszik a megfelelő étrend, amelyből az egyszerű szénhidrátok (cukrok) nagy részét teljesen ki kell iktatni.

A cukorbetegségnek két fő formája van. Az inzulinfüggő cukorbetegség (IDDM, régebben fiatalkori cukorbetegségnek hívták) minden életkorban kifejlődhet, de rendszerint már gyermekkorban kialakul. Oka az, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelése a szerv sérülése vagy sejtpusztulás következtében megszűnik. A cukorbetegség e formáját inzulininjekciókkal kell kezelni. A betegség kialakulásában az étrend nem játszik kimutatható szerepet. Arra hajlamos embereknél vírusfertőzés, például mumpsz vagy rubeola idővel cukorbetegség kialakulásához vezethet.

A nem inzulinfüggő (vagy időskori) cukorbetegség (NIDDM) sokkal gyakoribb az idősebbek körében – az ötven év felettiek mintegy 15%-át sújtja. Enyhébb formái nem okoznak jelentős panaszokat, ezért 50 éves kor felett érdemes rendszeresen ellenőriztetni a vércukorszintet. Kialakulásában a testszövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenése játszik szerepet. Enyhe esetben a betegség diétával is kezelhető, de ha ez nem elég, gyógyszereket kell szedni. Inzulint csak akkor kell adni, ha más gyógyszerrel már nem lehet fenntartani a normális vércukorszintet. Túlsúlyos cukorbetegeknél a fogyás is nagyon fontos része a kezelésnek, mert a súlytöbblet csökkenti az inzulin iránti érzékenységet.

A cukorbetegség mindkét fajtájánál fontos a rendszeres étkezés, illetve a vércukorszintcsökkentő gyógyszerek vagy az inzulin adagolásának összehangolása. Ha több az inzulin, mint a rendelkezésre álló glükóz, hipoglikémia alakul ki – ilyenkor mielőbb 15 g glükózt vagy répacukrot kell oldatban vagy tablettában beadni a betegnek. Ismétlődő hipoglikémia esetén módosítani kell az étkezések időpontját, az elfogyasztott szénhidrátmennyiséget, illetve az alkalmazott gyógyszerek adagját.

Minden cukorbeteg kap egy kártyát, amelyen szerepel, hogy milyen gyógyszereket szed, valamint hogy hipoglikémia okozta rosszullét esetén mennyi cukrot kell beadni neki. Ezt a kártyát saját érdekükben mindig maguknál kell tartaniuk. (RD)