Fókuszban a szép magyar beszéd

Szigeti László államtitkár a díjátadó ünnepség közönsége előttA szerző felvételeEzt az újítást rajtam kívül főleg azok fogadták kitörő örömmel, akik úgy vélik, lehet valaki nagy író vagy remek rétor anélkül is, hogy nevén tudná nevezni a célhatározót vagy az értelmező jelzőt.

Idén 26. alkalommal rendeztek országos döntőt nyelvművelésből, és Kassa 1979 óta ad otthont ennek az eseménynek. Az a bizonyos nyelvtani teszt 1992-ben került a feladatok közé, azért, hogy a győztesek részt vehessenek egy rangos magyarországi versenyen, ahol ez követelmény. A szövegalkotás, illetve a szövegtolmácsolás viszont egészen más nyelvi képességeket igényel, ezért sokáig csak a legsokoldalúbbak juthattak el eme nemes triatlon országos döntőjére.

Érdeklődőkben idén sem volt hiány, ám évek óta fájó pont, hogy a harmadik kategóriában, azaz a szakmunkásképzősök versenyében egyre kevesebb a résztvevő. Az országos döntőre például idén csak négyen érkeztek. Az okokról A. Szabó Lászlót, az oktatási minisztérium nemzeti főosztályának vezetőjét, a verseny főszervezőjét kérdeztük. „Több magyarórára lenne szükség a szakmunkásképzőkben, ehhez viszont át kellene alakítani az óraterveket, mivel csak más tantárgy rovására lehetne emelni a magyar nyelv- és irodalom tanítására szánt időt. Mindenképpen el kell azonban gondolkodni ezen a lehetőségen, nemcsak a szakmunkásképzők, hanem a többi iskolatípus kapcsán is. Egyébként nincs olyan sok magyar szakmunkásképző Szlovákiában, ezt a hálózatot is bővíteni kellene. Vannak elképzeléseink, reméljük, sikerül ezeket megvalósítanunk.”

A felső tagozatos alapiskolások teljesítményét értékelő zsűri elnöke, Vörös Ferenc nyelvész, a nyitrai egyetem vendégtanára elmondta, hogy kiválónak tartja a fiatalok felkészültségét, és ez elsősorban a versenyszabályok változtatásának köszönhető. Azzal, hogy a szabadon választott szöveg interpretálását otthon gyakorolhatták a fiatalok, sokkal könnyebben birkóztak meg az idegen szöveggel is, mivel tudták, milyen hangsúlyozási apróságokra figyeljenek oda. Felmerül azonban a kérdés, vajon nem lesz-e ezáltal szavalóverseny-jellege a Szép Magyar Beszéd-nek.

„Nem, mivel mi itt nem színpadi produkciót kérünk a diákoktól. Esszészöveggel készülnek, és az esszét egészen másképpen kell megszólaltatni, mint a szépirodalmi művet” – véli Vörös Ferenc. Másik indiszkrét kérdésünk arra irányult, vajon egy ötödikes vagy hatodikos gyerek mennyire tud értelmezni, feldolgozni egy esszéjellegű szöveget. „Nehezen, de hozott szöveg esetében ez a felkészítő tanár felelőssége. Fontos, hogy a gyerek által feldolgozható nyelvi anyaggal próbálkozzanak. A kötelező szöveg az ötödikes és a kilencedikes gyerekek részére egyforma, és be kell vallani, hogy az idősebbek nyelvi szempontból érettebbek, és sokkal könnyebb helyzetben vannak” – tudtuk meg a zsűri elnökétől. Az I. kategória kötelező szövege Sánta Ferenc egyik esszéje volt, a középiskolások pedig egy Babits-esszét kaptak. A szövegalkotási feladat témái közül legtöbben a családdal, illetve a háziállatokkal kapcsolatos elbeszélést választották. A gimnazisták és középiskolások többsége egy valóban komoly témát, az ország Európai Unió-s csatlakozása várható hozadékainak ecsetelését választotta, a hozott szöveg kategóriában pedig Kosztolányi esszéi arattak.

Vörös Ottó, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének vendégtanára szerint a hazai magyar fiatalok választékosabban és kevesebb nyelvi durvaságot használva beszélik anyanyelvüket, mint magyarországi kortársaik. „Művészi ambíciók helyett inkább riporteri véna kell ahhoz, hogy egy hirtelen jött témában fel tudja találni magát az ember” – mondta Vörös Ottó, aki tavaly azzal keltett fagyos rémületet az országos döntő díjkiosztóján, hogy közölte: egy tanuló heti átlagban hat percet beszél az órákon. Nos, a statisztika nem javult, sőt a tanár úr szerint akadnak iskolák, ahol ennyi ideig sem jutnak szóhoz a gyerekek, hiszen a tananyag számonkérése legtöbbször írásbeli teszt formájában történik. „Egyre kevesebb memoritert követelnek a diákoktól. Azt a butaságot terjesztik, hogy a kötelező szövegek feleslegesen terhelik a memóriát. Márpedig nem terhelik, hanem élesítik, sőt fejlesztik a nyelvi képességet” – véli Vörös Ottó.

A végére hagytuk a lényeget, azaz a győztesek listáját. Megjegyezzük, hogy a zsűri szerint mindenki, aki nem került dobogóra, a negyedik helyen végzett, és országos negyedik helyezettnek lenni, bizony, nem akármilyen teljesítmény. I. kategória: 1. Kiss Helga (Dunaszerdahely); 2. Mihály Péter (Rimaszombat); 3. Básti Tímea (Ipolybalog). II. kategória: 1. Lőrincz Tamás (Léva); 2. Farkas Tünde (Ipolyság); 3. Sidó Zoltán (Somorja). III. kategória: 1. Döme Sándor (Komárom); 2. Karaffa Katalin (Komárom); 3. Révai Melinda (Tornalja).

A díjakról a Kalligram és a Lilium Aurum Kiadó, valamint a Családi Könyvklub gondoskodott, köszönet illeti a Közép-Európai Alapítványt, valamint a Transpetrol Rt.-t is.