Fókuszban a régió antisztárjai

Ezzel a szóval kezdődik egyébként az első dal első sora, vagyis talán ez lehet a magyarázat. Engem azonban nem tudnak ilyesmivel kiengesztelni, mert allergiás vagyok a rossz zenekarnevekre (pl. U2, Green Day, Foo Fighters, Limp Bizkit, Nickelbeck). A borító még nincs kész, de már tudható, hogy milyen lesz, amikor napvilágot lát, és azt a napot sem várom repesve. Az anyagot digitális formában kaptam meg Buják Andortól, aki az ős-Ghymes szaxofonosa volt, de ezt csak a rend kedvéért, illetve későn született olvasóink kedvéért írom, mert ez a név fogalom. Hasonló a helyzet a többiek esetében is. Bohus Zoltán zongorista szintén a Ghymesben zenélt réges-régen, az első albumukon még szerepelt, aztán kivált a zenekarból. Azóta több formációban felbukkant, sőt tíz évvel ezelőtt egy remek instrumentális CD-t is kiadott saját szerzeményeiből. Még egy ős-Ghymeses, Nagy Mihály szállt be a KicsiAutóba ütőhangszereivel, gitáron és basszusgitáron pedig az a Lengyel István játszik, akit többek közt Jana Kirschner és Richard Müller kísérőzenekarából ismerhet a közönség. Az ötödik tag Turtev Juraj (gitár) igazi „local hero” Somorján, nemcsak zenészként, hanem zenei rendezvények szervezőjeként is sokat letett az asztalra. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy a KicsiAutó egy szupergrupp. Mindannyian énekelnek is.

A zene, amit hallunk tőlük, egyáltalán nem passzol a csapat nevéhez, sem a szándékoltan kezdetleges grafikával készült borítóhoz, ugyanis nem egy gyereklemezről van szó, és nem is humoros infantilizmusról, mint az egykori Kistehén vagy a Zuboly esetében. Ez a lezserség azonban üzenetértékű: nyilván azt szerették volna jelezni vele a zenészek, hogy számukra egyáltalán nem fontosak a külsőségek, hogy nincs mögöttük „visual team”, sem „press team”, sőt talán még stylist sem. Itt ugyanis csak a zene számít.

A Madár lennék című album egy változatos alapanyagokból és fűszerből összeütött 12 fogásos menü, amely a fine dining szabályaira fittyet hányva készült. Ez annyit jelent, hogy nem kell fura állagú, háromfalatnyi fogásokat kóstolgatnunk átszellemült képpel. Ehelyett ismerős, házias ízeket kapunk, tunkolható szafttal, nokedlivel, hagymát hagymával, sűrű levesekkel, desszertnek palacsintával. Mindenki annyit szed, amennyit akar, és érezni, hogy akik ezt készítették, imádnak főzni.

Vélhetően spontán örömzenéléssel kezdődött minden, és később sem gondolták túl ezt a projektet, azaz nem volt különösebb céljuk vele, csupán jól akarták érezni magukat a zenészek. És persze szeretnék, ha mi is jól éreznénk magunkat. Mivel az egyes tagok különböző zenei háttérrel, preferenciákkal, berögződésekkel álltak hozzá a dologhoz, ám a közös múlt és a csalhatatlan zenei ízlés összeköti őket, eleve esélyes volt egy hallgatható végeredmény. A különböző stílusok párhuzamos jelenléte miatt, illetve a számonként változó hangulat miatt ennek az albumnak nincs precízen megtervezett íve, külön-külön azonban valamennyi dalban találni érdekes ötleteket. Inkább csipegetni érdemes róla, visszatérni egy-egy szívünknek kedves számhoz (Madár lennék, Hej, révész, Élet, te féktelen folyó, Föld dala), és átugrani pár gyengébben sikerültet (Eperfák éneke, Egyedül, Az élet orsója).

A hangszereléssel azonban zenei egységet teremtett Buják Andor és Turtev Juraj, ők fogták egybe a szerte röpködő ötleteket – bár egy vakteszttel még így is nehéz lenne rájönni, hogy mondjuk a Válasz és az Élet, te féktelen folyó egyazon csapat műhelyében született. Van itt blues, világzene, rock, tánczene, de még némi ragtime is. Vendégként Pulen Takács Krisztina és Kovács Koppány énekel a címadó dalban, amely Bohus Zoltán szerzeménye, és már meghallgatható a YouTube-on. Ugyanott elérhető az öndefiniáló KicsiAutó is, amelyet Turtev Juraj írt.

Egyetlen negatívumként meg kell említenem a szövegeket, mert előfordult, hogy azt kívántam, bárcsak ne érteném őket. Némely esetben refrén gyanánt ismételgetnek egy-egy mondatot, például: „Egyedül, egyedül, egyedül nem lehet. /Egyedül nem lehet, csak veletek” vagy , „Eperfánk éneke/ne is törődj vele”. A dalszövegek többségét Kovács Mónika és Judita Kaššovicová írta, és néha verset akartak költeni dalszöveg helyett, felemás eredménnyel.

Összességében azonban egy nívós, jó hangulatú, szórakoztató anyag született, amelyet egyszer élőben is jó lenne meghallgatni.