SOROZATDARÁLÓ: Tabló a feminizmus hőskoráról

Azt szokták mondani, hogy csak két dolog biztos a világon, a halál és az adók, de ez azért enyhe túlzás. Én kapásból hozzá tudok tenni még egyet: ugyanilyen alappillér az életben, hogy Cate Blanchett mindig, minden szerepben kiváló. Szóval azon már meg sem lepődünk, hogy az ausztrál színésznő a Mrs. America egyik főszerepében is nagyszerű, csakhogy ez az alakítás még Cate Blanchettes mércével is egészen zseniális. Ilyenekre szokás azt mondani, hogy csúcsteljesítmény. A Mrs. America-ban ő játssza Phyllis Schlaflyt, a hatgyerekes, konzervatív Illinois állambeli családanyát, aki a hetvenes években kiakad a feministák esélyegyenlőségi harcán, és úgy dönt, mozgalmat indít annak megakadályozásáért, hogy az esélyegyenlőségi jogok módosítását ratifikálhassák az USA minden tagállamában. Schlafly már csak azért is tökéletes alapanyag egy ilyen nagyszerű színésznőnek, mert teli van belső feszültségekkel és ellentmondásokkal. Bár a feministák ellen küzdött, ahhoz, hogy felvegye velük a kesztyűt, sok szempontból maga is feministává vát, ambiciózus volt és törtető, és láthatóan nem elégedett meg azzal a szereppel, hogy csupán feleség és családanya legyen. Blanchett játékának rengeteg finomsága van, öröm nézni milyen sokszínűen mutatja be Schlaflyt, de a Mrs. America messze nem csak róla szól.

A széria mind a kilenc epizódja a hetvenes évek feminista kultúrharcának főszereplőiről kapta a címét (például a második rész címe Gloria, és a középpontjában Gloria Steinem áll), és gyakorlatilag tablószerűen építkezik. Bár a szereplők ki-be járnak egymás történeteibe a kilenc rész során, mindegyik részben más kerül reflektorfénybe, amivel az alkotók tényleg egy átfogó tablóképet mutatnak be nekünk egy fontos időszakról. A show olyan nagynevű alkotókat tudhat maga mellett, mint az Anna Boden – Ryan Fleck páros, akik a Marvel Kapitánnyal már kiválóan megmutathatták, hogy nagyszerű érzékük van az időutazáshoz. A képregényfilmben a kilencvenes éveket hozták vissza, most pedig a hetvenes évtized Amerikáját idézik meg pazar módon (már amennyire ezt meg tudja ítélni egy olyan ember, aki 1980-ban született és sosem élt Amerikában). Blanchetten kívül olyan nagyszerű és jó nevű színésznők brillíroznak a sorozatban, mint Rose Byrne, Elizabeth Banks és Sarah Paulson, akik mind látható élvezettel merültek el a korabeli kosztümökben. Bár a Mrs. America fajsúlyos politikai témákkal foglalkozik, mindezt rendkívül szellemes, könnyed és szórakoztató formában teszi, és a hangsúly végig az egyéni sorsokon, a karaktereken van, így egyáltalán nem válik megterhelővé. Ami igazán meglepett, hogy a sorozat gyakorlatilag daráltatja magát, csakhogy aki így fogyasztaná, annak pechje van: az FX és az HBO heti bontásban adagolja a részeket, és nem adja oda nekünk egyben mind a kilencet.