Érzéki nőalakok, szexuális ragadozók: Tamara Lempicka a budapesti Lengyel Intézetben várja látogatóit

Nem is hagyott veszni egyetlen napot sem. „Az élet utazás – figyelmeztette a világot –, csak a legszükségesebbeket csomagold el, mert helyet kell hagynod annak, amit majd útközben gyűjtesz.”

Ezekkel a szavakkal fogadja látogatóit Budapesten, a Nagymező utca sarkán álló Lengyel Intézetben. Nagy esemény volt a kiállítás megnyitója: majdnem húsz festményének nyomatait, tablóit annyian akarták látni, hogy az érdeklődők hosszú sora egészen az Andrássy útig kígyózott.

Lempicka érzéki nőalakjai, szexuális ragadozói mágnesként vonzzák a közönséget szerte a világon. Madonna, Jack Nicholson és Barbra Streisand is óriási híve az art deco lengyel királynőjének. A történelem első női sztárfestőjeként is emlegetik. Népszerűsége vetekszik Frida Kahlo popularitásával. Kivételes tehetsége mellett rejtélyes élete, különleges életvitele is nagyban hozzájárult ehhez.

Már a születési dátumát is elködösítette. A hónap és a nap nem kérdéses: május 16. Csak az év: vagy 1894-ben, vagy 1898-ban jött a világra. De az sem tudható pontosan, hogy hol. Varsóban? Moszkvában? Netán Szentpéterváron? Ez utóbbi is lehetséges. Vele kapcsolatban igazából semmiben sem lehetünk biztosak, hiszen ő maga soha nem tisztázta ezeket a kérdéseket. Épp ellenkezőleg. Élvezte, hogy talányossá teheti életrajzát, s hogy csak arra hagyatkozhatunk, amit (hol így, hol úgy) ő állított magáról. Ami biztos: zsidó apától és lengyel anyától született, gyerekkorát az Oroszországhoz csatolt Varsóban töltötte. Tízéves korában már festegetett, híres festők képeit másolta lélegzetelállító precizitással. Akkoriban még a klasszikus stílus állt hozzá a legközelebb. Itáliai utazásai során óriási hatással voltak rá a reneszánsz festők, később mégis az art deco és a kubizmus híve lett. Tizennégy éves volt, amikor Szentpéterváron, egy opera-előadás utáni forgatagban (vagy egy bálban?) megismerkedett Tadeusz Lempickivel, a nála tíz évvel idősebb varsói ügyvéddel, és két év múlva már a felesége volt. Még abban az évben megszületett a lánya, Maria-Krystyna, akit ő Kizette-nek hívott. Amikor Oroszország az 1917-es októberi forradalom tüzében égett, Lempickán vöröskatonák követtek el erőszakot. Onnantól kezdve gyűlölte az oroszokat. Férjét ő szabadította ki a bolsevikok fogságából.

Varsóból Norvégián keresztül Párizsba emigrált a család. Mivel mindenük odaveszett, és üres kézzel érkeztek meg a francia fővárosba, Lempicka elhatározta, Párizs leghíresebb festőnője lesz, és minden eladott képéért egy újabb gyémántkarkötőt vásárol, de annyit, hogy a csuklójától egészen a könyökéig érjenek. Rendkívüli tehetsége révén gyorsan meg is valósította álmait. A párizsi elit és a modern művészvilág egyik meghatározó személyisége lett.

„Csodák nincsenek, csak az van, amit te magadnak létrehozol” – vallotta. Festményein a nők erősek, szabadok és függetlenek. A maguk módján pedig még provokatívak is. Első nagy kiállítása Milánóban volt 1925-ben. Két évvel később már fődíjat nyert a bordeaux-i nemzetközi kiállításon. Akkoriban már személyes kapcsolatban állt Picassóval, Cocteau-val és André Gide-del. Kicsapongó, nőcsábász férje mellett ő sem mondott le az érzéki örömökről. Férfiakat és nőket felváltva ölelt. Híres párizsi bohémtanyák elmaradhatatlan vendége volt. Férje elhagyja, majd el is válik tőle. Ezután lépett be Lempicka életébe Kuffner Raoul báró, akinek cukorgyára volt a Galántai járásban fekvő Diószegen. Egy évvel azután, hogy meghalt Lempicki, Tamara hozzáment Kuffnerhez. A második világháború előestéjén vándoroltak ki Amerikába, s ott aztán le is horgonyoztak. A báró halála után Lempicka tett még egy világ körüli utat, élete utolsó szakaszában pedig Mexikóban talált otthonra. A festészettel egyetlen napra sem hagyott fel. Álmában érte a halál 1980. március 18-án. Hamvait a Popocatépetl vulkán felett szórták szét. Ahogy ő akarta.

Emancipált, önálló, magabiztos nőkkel barátkozott, őket látjuk a képein is. Madam M és La Salle hercegnő portréját, Ira P. és Marjorie Terry arcképét. Modern, elegáns, hűvös tekintetű nőket, akik a bátor életmódot hirdették, és megjelenésükkel, öltözködésükkel új divatot teremtettek. Önmagát is megfestette zöld Bugattiban, bár neki sárga-fekete színű Renault-ja volt. Modellt ült neki Boucard doktor, a tudós, aki milliókat keresett a Lacteol gyógyszer szabadalmán. Tadeusz Lempicki portréját a válásuk évében hagyta abba. A férj bal kézfeje befejezetlen maradt. Ádám és Éva című képén egy párizsi rendőr pózol ruhátlanul, mellette a hölgy hivatásos modell. A Velence esőben spaklival „festett” képe. Amerikai műtermét a Connecticut állambeli Westportban székkel, bőrönddel, locsolókannával és egy padlón fekvő, nyitott könyvvel mutatja meg, de úgy, hogy az ajtó és az ablak üvegén kilátunk az udvarra.

Tamara Lempicka ma is a világ három legdrágább női festőinek egyike. Kivételes élmény lehetett a társasága, de kivételes élmény az is, hogy beléphetünk képei exkluzív világába.