SOROZATDARÁLÓ: Rabok legyünk vagy szabadok?

Stiller már jó néhány filmet tudhat maga mögött, és bár nem mindegyik volt olyan vérbő komédia, mint a Zoolander – A trendkívüli vagy a Trópusi vihar, a többi filmjében is jelen volt a humor, még ha keserédes formában is. Ehhez képest volt jókora ugrás a Showtime sorozata, a Szökés Dannemorából, ami egyrészt igaz történetet dolgoz fel – ráadásul meglehetősen frisset: 2015-ben történt –, másrészt maximálisan drámai a sztori, ami humort csak nyomokban tartalmaz, harmadrészt pedig a színész Ben Stillernek ezúttal nem osztottak lapot, pedig a korábbi mozijaiban legalább egy mellékszerep erejéig mindig megjelent.

Amikor Stillert felkérték a csatornától, ő első körben visszautasította az ajánlatot, mert a forgatókönyv nagyrészt fiktív elemekből épült fel, mivel a valódi szökés részleteiről keveset lehetett tudni. Végül a rendőrség nyilvánosságra hozta a nyomozati anyagot, ez pedig lehetővé tette, hogy a szkriptet úgy dolgozzák át, hogy minél inkább lekövesse a valós történéseket. Ebből talán sejthető, hogy a Szökés Dannemorából nem éppen egy másik híres börtönös sorozatra, A szökésre hajaz, hiszen sokkal valóságosabb, életszagúbb annál. Stiller show-ja vérbeli karakterekre épülő darab, ahol nem próbálnak meg irreális fordulatokkal traktálni minket. Mivel mind a hét epizódot ő rendezte – viszonylag ritka a sorozatok világában, hogy egyetlen direktori kézben összpontosuljon a teljes évad –, mert bátran kísérletezni a formával is.

Érdekes húzás például, hogy két szökni vágyó hősét sokáig jó fej, laza, szimpatikus figurákként láttatja, majd amikor már megszerettük őket, egyszer csak egy flashbackekkel teli epizódban megmutatja, hogy miért is kerültek valójában börtönbe, és elgondolkodtat arról, hogy vajon miért szurkolunk olyan emberekért, akik ilyen szörnyűségeket követtek el. Emlékezetes még, amikor Stiller egy bravúros, hosszú snittben veszi végig, ahogy Paul Dano karaktere végigmegy az esti körútján a börtön alatti alagútlabirintusban, hogy előkészítse a szökésüket. A sorozat a börtönélet bemutatásában is próbálja kerülni a sablonokat, és bár a szökés fontos elem a történetben, a rendezőt láthatóan nem ez, hanem a három fő karakter közti dinamika érdekli a legjobban.

Ugyanis Richard (Benicio Del Toro) és David (Paul Dano) elsősorban azért tudtak lelécelni, mert mindketten elcsábították a varroda főnöknőjét, a kiégett, kalandra vágyó háziasszonyt, Tillyt (Patricia Arquette hihetetlen átváltozáson ment keresztül a szerep kedvéért). Izgalmas, ahogy a szereplők próbálják manipulálni egymást, ahogy az is, hogy a kölcsönös szimpátia ellenére azért teljesen mégsem bíznak meg egymásban. A figurák jó értelemben véve Coeniek, és ugyan Ben Stiller már letett az asztalra néhány jó filmet korábban, de azt most bizonyította először, hogy egy érett, erős vizualitású filmes, jó drámai érzékkel és nagyszerű történetmesélési vénával.

Tóth Csaba