SOROZATDARÁLÓ: A szappanopera száműzött csillaga

Az HBO Max kínálatában megnézhető háromrészes brit minisorozat élvezetéhez szerencsére egyáltalán nem kell ismerni a Crossroadst, sőt még csak azt sem kell tudni, kicsoda volt az 1985-ben, 65 éves korában elhunyt Noele Gordon, akit a legtöbben csak Nollyként ismertek. A korábban leginkább színházi szerepeiről ismert színésznő a briteknél már azzal beírta magát a tévétörténelembe, hogy ő volt az első nő, aki brit televízióműsorban kamerák előtt szerepelt az ötvenes években. A hatvanas években indult Crossroadst fénykorában naponta 15 millióan nézték, és Noele Gordon olyan fontos „kelléke” volt a sorozatnak, mint a Dallasnak Jockey Ewing. Brit háziasszonyok tömegei döbbentek meg, amikor a csatorna 1981-ben bejelentette, hogy megválnak a színésznőtől. Ő maga sem tudta, mi az oka a távozásának, ugyanis azt nemes egyszerűséggel „elfelejtették” közölni vele. Nagyjából ebben a szakaszban kapcsolódunk be Noele Gordon életébe a Nollyban, melyben a színésznőt egy másik színészlegenda, Helena Bonham Carter alakítja páratlan magabiztossággal, pont annyi dívasággal, amit a szerep megkíván.

A Nolly elsősorban karaktertanulmány, másodsorban pedig korrajz. Korrajz egy olyan időszakról, amikor a hatalommal rendelkező nőket még félelmetesnek találták, és ha bármiben meg merték sérteni a fölöttük álló férfiak egóját, akkor rövid úton igyekeztek megszabadulni tőlük. Mivel Noele gyakorlatilag két évtizeden át egy buborékban élt, sokáig fel sem fogta, valójában mi történhetett vele.

A sztori első része még a megszokott szappanoperás munkakörnyezetében mutatja őt, izgalmas bepillantani a tévézés korabeli kulisszatitkaiba. Ez után érkezik a fájdalmas információ az elválásról, és persze a hosszú folyamat, amit Noelenek még a stábbal kell töltenie a stúdióban, mielőtt „kiírják” a karakterét. A Nolly ügyesen mutat rá, milyen törékeny volt a nők pozíciója a hetvenes és nyolcvanas években. Gordon jól tudta: a nézők annyira a Crossroadsban megismert karakterével azonosítják, hogy esélye sincs újabb jó tévés munkákat kapni, ezért inkább a színház irányába ment vissza, de ott is váratlan kihívásokkal találkozott.

Russell T. Davies sorozata klasszikus modorban, kronologikusan meséli el Nolly utolsó néhány évének történetét, és nemcsak társadalomkritikára, hanem még egy gyönyörű, katartikus nagyjelenetre is futja tőle a záró epizódban. Helena Bonham Carter jutalomjátékot kapott ezzel a szereppel, egyáltalán nem lepődnék meg, ha jövőre díjakkal árasztanák el érte.