Festményekből született gondolatok

Kivételes vállalkozás. Az első ilyen ötlet a sorozatban. Egy szenvedélytől fűtött kortárs magyar roma festőművész miniatűr alkotásai az egyik oldalon, a képek hangulatát, motívumait követő, kísérő, közvetítő fél- és egyoldalas szövegek a másikon. Egy takarítónőből lett, fantáziadús festőnő és egy szavakkal, gondolatokkal brillírozó lélekbúvár különös szimbiózisa a könyv. Háy János és Oláh Mara közös tárlata. Hatvan kis kép, hatvan kis írás együtt, egy kötetecskében, zsebben is elegánsan megbúvó szépművészet.

Firkálgató naiv művésznek nevezte magát az asszony. Zenész cigány volt az apja, edényfoltozó beás cigány az anyja. Az általános iskolát felnőtt fejjel fejezte be. Fél szemmel kezdett el festeni negyvenhárom évesen. Rákos daganat miatt kellett eltávolítani a bal szemgolyóját. Attól fogva sötét szemüveget hordott. Egyszer egy temetésen annyit sírt, hogy kiesett az üvegszeme, a fűben kereste a gyászoló sereg. Oláh Mara a lelkével látott. Főleg kínt, fájdalmat, sértettséget, megalázást. Ki is kiabálta mindezt egyetlen szó nélkül, színes képeivel. Első önálló kiállítása Kanadában volt, aztán Bécsbe, Bonnba, Fiumébe, Rotterdamba hívták. A Velencei Biennáléra is taxi vitte Szarvasgedéről. Bekerült a Nemzeti Galériába, a Ludwig Múzeumba. Eladott képei árából luxusputrit építtetett ágya mellé vájt medencével. Tarka emléktárgyainak gyűjteményével, ahogy ő nevezte: kacatmúzeumával messze földön híres lett. Kalamajkáiért súlyos ezreket fizettek. Ezt is ő mondta így. Festett vászonra és szétszedett cigarettásdobozokra. Művészetén ájultak a parasztok, hangoztatta kacagva. Hetvennégy évesen halt meg, 2020-ban.

Háy János hálás a sorsnak, hogy Vámosmikolán cseperedett fel, ahol cigányok és nem cigányok együttélése természetes közeg volt számára.

„Olyan dolgokat tapasztaltam meg, amelyek máig velem vannak, olyan világot, ahol az alakoskodás, a hamisság főben járó bűn, ahol a kiszolgáltatottság, a létfélelem a mindennapi kenyér. Ettől sem magánemberként, sem íróként nem fogok, és nem is akarok eltérni. Törekszem rá, és követem a léthez való tiszta viszonyt, és kerülök mindenfajta művészi korrupciót, amikor siker és pénz miatt vagy csak egyszerűen félelemből elárulnám a bennem működő írói akaratot.”

Nemrég megjelent könyvének, a Mamikának is vannak cigány szereplői, ugyanis változatlanul benne van abban a világban, amelyben felnőtt, nem számolta fel a gyerekkorával való kapcsolatot.

„Tudom, mit jelent felfelé integrálódni, mennyi sérelem éri ilyenkor az embert, és azt is tudom, hogy a sérelmek nem rosszindulatból születnek, hanem az integrálódási folyamat következményei. Szóval, aki ilyenekért bosszút akar állni, az helytelen úton jár. Kötelezőnek érzem, hogy mindig jelezzem, a mélyszegénység felszámolása nemzeti sorskérdés, a mobilitás beindítása és a pozitív diszkrimináció elősegítése a többségi társadalom kutya kötelessége.”

Oláh Mara munkássága művészi irányadás, hogy csak maximális szabadsággal lehet hiteles művet alkotni, vélekedik a József Attila-díjas író, költő.

„Az intézményrendszer, a társadalom működése hiába akadálya sokszor a szabad alkotásnak, csak az alkotót tudja összetörni, aki maga vállalja be a köteleket. Két dolog fontos, hogy mindig az alkotó szeme előtt legyen. Az egyik, hogy hol van a szint, amit meg kell ugrani, a másik, hogy ezt csakis tiszta, mondjuk úgy, üvegszívvel lehet megtenni. A hamisság felzabálja a legerősebb tehetségeket is. Oláh Marát sajnos személyesen nem ismertem, de amit ránk hagyott, az maga a személyesség.”

Hogy melyik a kedvence a kötetben helyet kapott hatvan kép közül?

„Hol ezt szeretem, hol azt. Ez változó. Néha a vicceitől hidalok le, mint például az a kép, ahol a cigányok lopják az internetet. Máskor, amikor olyan intim anyai szeretetet olvasok ki a képéből, hogy magam is odabújnék, lennék része annak a képnek. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan tudom ezt a hatvan kicsi történetet megírni. Egyszer beugrott a hang, a kislány, néha a kisfiú hangja, és akkor elkezdett futni a szöveg. Ahogy a barátnőm mondta, végre kinőtt, vagy visszanőtt a szívem.”

Oláh Mara szövegeket írt a képeire, nehogy bármelyik alkotását félreértsék.

„Néha úgy kellett írnom, hogy ne rontsam el az ő szövegét, hogy az én munkám is önálló mű legyen, de a kettő együtt egy új figyelmi horizontot rajzoljon ki. A kép és a szöveg egymástól függetlenül is létezik, de így összebújva mégis mást mutatnak magukból. Többet.”

A festőnő látomásait Háy János szövegei esszenciálisan tükrözik. Szabad asszociációinak színes „levélgyűjteménye” felkérésre született, az ilyen munkát azonban nem tartja ördögtől való dolognak, ha azzal alkotóként azonosságot tud vállalni.

„Van olyan felkérés, amit helyből elutasítok, van olyan, amihez gondolkodási időt kérek, és van olyan, amire ugyan gondolkodási időt kérek, de tudom, hogy nem akarom elengedni. Az Omara kötet ez utóbbi volt. A felkérőktől szabad kezet kaptam, a sorrend és a szövegek tekintetében is. A sorrend aztán egy érzelmi gondolkodás sorrendje lett, amiben vizuális szempontokat is figyelembe vettem, például hogy ne legyen sok absztrakt kép egymás után. Amikor a sorrend készen lett, akkor indult el a gondolkodás. Ha oda eljutok, hogy tudom, mit akarok, a megírás gyorsan halad. Tudtam, hogy miféle érzelmi tartalmak lesznek benne és milyen hangnemben, de még azt is, hogy mivel gyerekek a beszélők, nem kerülöm el azt sem, hogy szinte versbe forduljanak a sorok. Volt már, hogy felolvastam közönség előtt. Gördültek le könnycseppek, ahogyan nekem is, amikor írtam.”

Tetszetős, könnyű kis könyv az Amit gondolsz – az van lefestve. „Arany Tököcskéim, édes Hercegnőim – mondaná Oláh Mara, ha a kezébe vehetné. – A boldogságtól azt sem tudom, hová legyek.”

A szerző a Vasárnap munkatársa