Fenyő Iván levelét megírta

Jake Gyllenhaal a cowboypár aktívabb tagját alakítjaJake Gyllenhaalt – bár a cowboypár aktívabb tagját alakítja a filmben – a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában tartja esélyesnek az Amerikai Filmakadémia. Hogy remek színész, azt Sam Mendes nemrég bemutatott Bőrnyakúak (Jarhead) című „sivatagi Szakaszában” is bizonyította, amelyben Swoff, a mesterlövésszé kiképzett tengerészgyalogos szerepét kapta. Ebben a filmben lehetett közvetlen partnere Fenyő Iván, a Katona József Színház tagja, akiről Gyllenhaal a Bőrnyakúak Los Angeles-i bemutatóján azt nyilatkozta: „Az összes srác közül ő volt a legjobb arc.”

Fenyő Iván még nem látta Ang Lee filmjét, Jake Gyllenhaal színészetének azonban avatott ismerője, hiszen a több hónapos forgatás során közvetlen közelről figyelhette, miképpen építhette fel a Mikulás-sapkás bőrnyakú figuráját.

„Én nagyon drukkolok neki – lelkendezik a magyar színész –, hiszen Mendes filmjében is nagyon finoman és igazul játszik. Ha ez átütő a vásznon, akkor ezzel párhuzamosan azt is mondhatom: átütő tehetség.”

Hogy milyen volt az első találkozásuk?

„Los Angelesben, egy óceánparti szállodában mutatkoztunk be egymásnak, még a forgatás előtti olvasópróbán. Tudtam, hogy ő lesz a film egyik főszereplője. Megjött, odalépett hozzám, és első látásra nagyon kedves volt. Ő nem tartotta be a három lépés távolságot, mint Jamie Foxx. Már a forgatás első napjaiban láttam: Jake Gyllenhaal érzékeny srác. Ezzel együtt végig olyan volt, mint egy játékos kölyökkutya. Saját bevallása szerint a film alatt volt egy felnövési korszaka. Mint nekem. De lehet, hogy a többiek is így voltak ezzel. A premieren mindenesetre észrevettem: már más volt a tartása. Időközben ugyanis férfivá érett. Mellesleg: 1981-ben született, tehát irgalmatlanul fiatalon jutott el az Oscar-jelölésig. Nővére ismert filmszínésznő, szülei szintén a filmiparban dolgoznak, ha jól emlékszem, az édesapja rendező. Nagyon finom úrigyerek benyomását kelti. Ahogy elmondta, sokat biciklizik, van egy versenybringája. Szép a teste, szép az arca, Adél, a kedvesem, aki ott volt velem a Los Angeles-i bemutatón, s meglátta őt öltönyben, nyakkendőben, nagyon vonzónak találta. Valóban az volt. Jól fésült, visszafogott, kedves, illedelmes, nevetgélő úrifiú.”

A forgatást megelőző katonai kiképzést azonban nem igazán élvezte.

„A mundért is nehezen viselte. Eleinte azt sem tudta, hol van, aztán a végére férfivá cseperedett. Kemény gyakorlatokat végeztettek velünk, még gázmaszkos riadókban is volt részünk, miközben tűzött a nap, és majd megdöglöttünk a szomjúságtól. Jake nem annyira bírta ezt a megerőltetést. De mondom: folyamatosan fejlődött. Fizikailag is, lelkileg is. A végén már olyan volt, mint a filmben. Nagyon jó! Tehát teljesen mindegy, hogy az elején miképpen viszonyult a dolgokhoz, és mennyit panaszkodott, a vásznon mindebből semmit sem látni. Persze nem egy se vége, se hossza panaszáradatra kell gondolni – ő annál sokkal lazább fazon. Rengeteget viccelődött, ugratott, bohóckodott a felvételek szünetében. Néha kedvesen idétlenkedett. Olyan gesztusai voltak, hogy nem tudtam mire vélni. Akkor azt hittem, jobban tenné, ha egy kicsit összefogottabb lenne. ĺrtam is a végén neki egy lapot, hogy »Nagyon jó volt veled dolgozni, igazán remek ember vagy, csak néha erősebben kellene összpontosítanod a szerepre, hogy jobban sikerüljön a jelenet.« Vagyis elmondtam neki, hogy min kellene változtatnia. Hogy »Minden oké, csak koncentrálj közben!« Most, fél évvel később felülbírálom magam. Valószínűleg nem volt igazam, amikor ezt mondtam neki, mert láttam a végeredményt, és nincs mese: tökéletesen játszik a Bőrnyakúakban. Végig pontosan tudja, hol, mit kell mutatnia, s lehet, hogy a felvétel előtt csak azért volt laza, mert így készült a jelenetre. Ma már értem őt, de akkor, a forgatás végén ezzel búcsúztam tőle, és ez most viccesnek tűnik. A premieren természetesen elmondtam neki, hogy nagyon szépen és nagyon hitelesen játszik. Nyilván tudta ő jól, hogy milyen terhet visz a vállán, hogy komoly szerepe van a történetben, csak nem úgy viselkedett. Ő nem az a típusú színész, aki magába zárkózik a szereppel, hanem viccelődik, bolondozik közben. Az sem zavarta őt, hogy a film kedvéért tövig nyírták a haját. Hujjogott és ugrándozott, mint egy... nem tudok mást mondani... mint egy pajkos kölyökkutya.”

Azon a napon, amikor a stáb már a mexikói sivatagban készült az első forgatási napra, Fenyő Iván „fütyülős hazaival”, kecskeméti barackpálinkával kínálta meg a stáb tagjait.

„Mindenkit meghívtam a szállodai szobámba. Jake-nek sajnos későn szólt az első asszisztens, így lemaradt a nagy jelenetről. Ugyanis többen rosszul lettek az italtól. Erős volt nekik. De ha át is jött volna... ő nem iszik és nem dohányzik. Meg is jegyezte egyszer, hogy ezen a téren nincs semmi tapasztalata. A bemutatón is ott állt egy üveg ásványvízzel a kezében, és úgy dumálgatott. Búcsúzóul mindenkinek egy kis Unicumot adtam azzal a tanácscsal, hogy ezt egy hajtásra kell meginni. Szerintem még ma sem nyitotta fel az üveget. Én úgy érzem, nagyon közel kerültünk egymáshoz a forgatás során. Jake szeret engem. Amikor Mexikóban dolgoztunk, egyszer megkérdeztem tőle: szerinte érdemes lenne-e kimennem egy időre Los Angelesbe, s ott megpróbálni szerepekhez jutni. Ezt most nem a biztatása miatt mondom el, hanem azért, mert annyira jó fej, hogy még ezt is meg tudtam beszélni vele. Meghallgatott, gondolkozott, és azt felelte, hogy igen, vágjak csak bele.”

Hogy Jake Gyllenhaal elnyeri-e az Oscar-díjat vagy sem, az rövidesen kiderül. Fenyő Iván mindenesetre már gratulált neki az elismeréshez.

„Nagyon kínos nekem ez a történet. Száraz Dénes barátom, aki osztálytársam volt a főiskolán, bizonyára félreértett egy információt, s ahelyett, hogy azt mondta volna: »Képzeld, Jake Gyllenhaalt felterjesztették az Oscar-díjra!«, azzal jött, hogy »Képzeld, Jake Gyllenhaal megkapta az Oscart!« Én meg hétfőn este leültem a gép elé, és emailben gratuláltam neki. Nem tudtam, hogy még csak most lesz az Oscar-gála, én most irgalmatlan pörgésben vagyok. Goda Krisztina új filmjében kaptam főszerepet, már kezdünk forgatni lassan, az ötvenhatos magyar vízilabdacsapat egyik tagját játszom majd, kemény edzésekre járok, azt sem tudom, hányadika van. Dénesnek bedőltem, Jake-nél meg beégtem. Azt írtam neki: »Dear Jake! Biztosan sok ilyen elismerő levelet kaptál már, de ez nem egy a sok közül, ez egy magyar színész levele, aki egy átszellemült, kitűnő amerikai színésznek ír, hogy gratuláljon neki. Nagyon örülök, hogy nyertél. Megérdemelted.« Jaj, Istenem! ĺgy lebőgni! Ezt most megköszönöm Száraz Dénesnek. Én már az Oscar-díjas színésznek küldtem a levelet. Egy biztos: nagyon kemény barátság van köztünk, s hozzá tisztelet és szeretet. El sem tudom mondani, mennyire örülnék, ha tényleg megnyerné az Oscart! Most már duplán drukkolok neki.”