Feminin muzsika, „szent emberek”

„Új végtelen címmel jelent meg Gál Sándor új verskötete. Azért különösen figyelemreméltó, mert az idősebb szlovákiai magyar költőnemzedék tagjának legutóbbi kötete A hívás igézetében címmel több mint öt éve jelent meg. Új kötete egyrészt az elmúlt öt év termését fogja össze, másrészt nagyszabású számvetés. A költő szinte valamennyi eddigi témáját, eszméjét sorra veszi, s egy olyan új »belső végtelenbe« fogja őket, amely egyszerre elégikus-bölcseleti, újratalálkozás a természettel, a társadalom dolgaival, és lírai ontológia, egy »történő élet« áttekintése. Azt hiszem, Gál Sándor pályájára a »történő élet« a legjellemzőbb kifejezés, hiszen mindig erősen jelen volt a közéletben is.

Itt van a költői utánpótlás is: Szunyog Zsuzsa Rózsavigasz című kötete az Új Főnix Füzetek sorozatunkban jelent meg, amelyben elsőkötetes költők mutatkoznak be. A Rózsavigasz is új költőt avat tehát. Szunyog Zsuzsa 1971-ben született, és magyar-angol szakon végzett a Comenius Egyetemen. Nálunk utoljára talán Mikola Anikó debütáló versei voltak ilyen elégikus, feminin muzsikára hangolva, mint az ő versei. A Szunyog-versek zenéje nem a lemondásé, hanem a csendes ontológiai számvetésé, és ennyiben talán Gál Sándor költészetéhez is lehet kapcsolni a létköltészeti igényében.

Folytassuk prózával, és újra csak hazai szerzővel, lévén a Madách-Posonium Könyvkiadó a felvidéki illetőségű magyar írók kiadója. Aich Péter Szerelmek című kötete elbeszéléseket tartalmaz. A Szerelmek mélyszonda az emberi lélekbe, annak is a legsajátosabb tartományaiba, a szerelem lélektani mélységeibe. Nóvuma pedig egyfajta chagalli áttűnéses technika, ahogyan a valóság éppen »átúszik« az ideálisba.”

Egy rövid időre átvéve a szót Tőzsér Árpádtól felhívnám az olvasók figyelmét, hogy Kossuth-díjas költőnk is új kötettel jelentkezett a kiadónál. (Csaknem két évtizedes szünet után „tért vissza”, hiszen legutóbb 1989-ben jelent meg Tőzsér-kötet a kiadó gondozásában.) A Matrjosa-baba szubjektuma irodalompublicisztikai írásokat és a költővel készült interjúkat ad közre. „Én a szubjektum létét vagy nem-létét illetően nem rendelkezem olyan kész ex cathedra tudással, mint a filozófusok, vagy a szubjektumnélküliséget az irodalomteoretikusok receptjei szerint megkreáló költőink, így hát marad számomra a keresés, az emberi lényeg keresése” – olvasható a kötet fülszövegében, vagyis a közreadott írások ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ, mint a versei, csak más művészi eszközökkel.

Folytassuk újra Tőzsér Árpáddal:

„A szakrális néprajznak Magyarországon Erdélyi Zsuzsanna a leghíresebb művelője, nálunk pedig egyre inkább Csáky Károly. »Ó, szép piros hajnal« című munkája a vallásos hagyományok továbbélését vizsgálja, bemutatja például a mai napig tevékenykedő »szent embereket«, szól a búcsújárásról, foglalkozik szakrális tárgyakkal, archaikus imádságokkal és sok mással.

A Gömör vármegye klasszicista építészete című könyv szerzője Erdélyi Géza, aki azonos a felvidéki református püspökkel. Ő maga ugyan nem gömöri származású, de hosszú évtizedekig lelkészkedett Gömör vármegye különböző községeiben, és ezt az időszakot történészként is gyümölcsöztette. A 19. században, a magyarországi klaszszicista építészet virágkorának idején a történelmi Gömör vármegye az ország egyik legiparosodottabb vidéke volt, és mindez a gazdagság a vidék architektúrájában is megmutatkozott. Erdélyi Géza könyve mintegy 200 gömöri klasszicista építészeti objektum létéről ad tudományos és élményelevenségű tanúbizonyságot.

A készülő könyvek közül elsőként Dobos László Évgyűrűk című könyvét említeném, amely több évtizedes írói, irodalomszervezői pályájának esszéit, publicisztikai írásait, interjúit foglalja össze. A kétkötetesre tervezett könyv első része a közeljövőben fog megjelenni. Veres János Fekete május című verskötete afféle posztumusz debütáló kötet, irodalomtörténeti kuriózum. A költőnek a ’40-es évek végén és az ’50-es évek elején írt zsengéit tartalmazza, amelyek még nem jelentek meg. Az akkori rendszer igazságtalanságain csodálkozó, pesszimista hangulatú, impresszionista költemények – mondhatnánk, hogy a fiatal Francis Jammes jelentkezik itt. Szintén posztumusz könyv a közelmúltban elhunyt Kmeczkó Mihály Post scriptum című elbeszéléskötete. Kmeczkó költőként indult, majd áttért a prózára, de prózái érdekes módon anynyira lírai hangolásúak és grafikai formájukban is annyira az avantgárd költészethez közelítenek, hogy nyugodtan nevezhetjük őket kísérleti szövegeknek, valahol a líra és a próza mezsgyéjén. Szalay Zoltán fiatal, induló prózaíró, de témái meglepően erőteljesek, robusztusak. Elbeszéléskötete Ártatlanság címmel jelenik meg, melyben a deviancia, a lelki torzultság különböző formáiról adva látleletet a fiatal szerző nyomott hangulatú világot teremt. B. Kovács István Rimaszombat – a »gyükerek« városa című munkája városmonográfia, de nevezhetjük akár turistakalauznak, mert idegen szerzők Rimaszombatról szóló írásait is beiktatja az írásába. Többek között Szombathy Viktor, aki maga is »gyüker«, azaz tősgyökeres rimaszombati polgár volt, is szerepel benne egy írásával.”