Felvidék tükrében

Párkány. Kovács Csonga Anikó képzőművész Felvidék tükré-ben című, a párkányi Barta Gyula Galériában látható kiállításán jelenkori felvidéki témákra reflektáló, vegyes műfajokban alkotott munkái-ból mutat be válogatást.

„Korábbi munkásságomban jobbára globális társadalmi kérdésekkel foglalkoztam. Ezt egészítette ki egy intimebb, személyesebb vonal az élet fogantatásáról, a születés előtti létről, a születésről és az anyaságról. Az utóbbi időben a látószögemet a felvidéki létre szűkíttetem, mivel itt élek, és fokozottan figyelem, érzékelem a szlovákiai magyarok mindennapjainak ügyes-bajos dolgait. Az is természetes, hogy mindenekelőtt az itteni embereket, a mi közösségünket szeretném megszólítani ezekkel a munkákkal, amelyeken a mi dolgaink, köztük általánosan ismert, de agyonhallgatott, megoldásra váró problémák jelennek meg. Dominánsan társadalmi témákat feldolgozó alkotásokat válogattunk be a Felvidék tükrében című kiállításomra, de Párkányba is elhoztam olyan művet, amely személyesebb, az anyasággal kapcsolatos” – mondta Kovács Csonga Anikó.

Az Utóhang című grafikai installáció a háború utáni lakosságcserére és a magyarlakta vidékeknek a kitelepítésekkel egyidejűleg megindult elszlovákosítására reagál. Az alkotás e régióból olyan települések névtábláit vonultatja fel, melyeket jeles szlovák személyiségekről neveztek el. A vizuálisan átfogalmazott Štúr(-ovo), Hurban(-ovo), Gabčík(-ovo) feliratú-ábrájú tábla a kitelepítések tárgyi utóhangjaként van jelen a tárlaton.

A Levegő című grafikai installáció a légszennyezésről szól. A mű fő komponenseként a gumiabroncs-építmény egy légkört szennyező üzemet jelképez. Az abroncsokban fehér és piros színű felfújt légballonok láthatók, amelyek emberi arcként néznek velünk szembe. Ezekre gyermekportrékat, valamint gázálarcokat ábrázoló grafikai lenyomatok kerültek – a jövő nemzedékért érzett felelősséget hangsúlyozzák.

A Mein Wert 2.0 (Az én értékem) grafikai installáció a szerző művészeti akadémián szerzett oklevelét és egy portörlőrongyot állít egymás mellé. A kifüggesztett rongydarabon olyan ábrák sorakoznak egymás mellett, amelyeken a művész önmagát formálta meg, ahogy ablakot tisztít egy osztrák családnál. Arra utal, hogy a jobb megélhetés végett felsőfokú végzettséggel nem kevesen vállalnak fizikai munkát külföldön.

A Dimitrovka árnyékában című kompozíció konkrét személyről, az egykori Dimitrovka vegyi üzem volt dolgozójáról mutat be művészi kór- és állapotképet. Az alkotásnak két összetevője van: halomba rakott gyógyszerek, amelyeket a ma nyugdíjas korú gyári munkás szed nap mint nap, valamint a férfi portréja, melyet műanyag gyógyszerlapokkal deformál a művész. A hiányos munkavédelem, a veszélyes munkakörnyezet esetleges következményeiről, a visszafordíthatatlan egészségkárosodásról üzen a mű.

A Felvidéki identitás című tükörinstalláció a nemzeti hovatartozás, a haza és az otthon, valamint a természetes asszimiláció kérdésével foglalkozik.

A Szlovenszko –maďarszký című, szótáralapú kompozíciók (a szócikkekbe való vizuális beavatkozásokkal) a szlovák és a magyar nyelv találkozásából adódó nyelvi deformációkra mutatnak rá.