FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: Letűnt Libeň IV. / Átépítés

Úgy állunk kívülről az egykori Automat Svět előtt, mint az azonos című Hrabal-novellában, amelyet réges-rég elsőként olvastam a szerzőtől. Azzal a különbséggel, hogy a Világ automata büfé már réges-rég nem üzemel, nincs meg az üvegfal sem, amelyre a kíváncsiskodók tenyereltek, és amelyen át bebámultak. Amelyre a paní výčepní a jutalmul kimért korsó sörének maradékát öntötte belülről, és amelyről a köpete (plivanec) lefolyt, amikor később már végképp felpaprikázva a befelé kémlelőket igyekezett leköpni. 

Vagyis az egész történetből csakis az eső stimmel és a hely. Amikor először olvastam A Világ automata büfében című novellát, egyáltalán nem ragadott meg, sőt, még a címet sem értettem. Mi az, hogy automata világ? Automat Svět, olvastam évekkel később immár az eredeti verzióban. Minek az automatája? Micsoda a világ? A címhez ugyan nem kerültem közelebb, ám csak ekkor ismertem fel, hogy alighanem a világirodalom legzseniálisabb novellájával van dolgom. 

A cím rejtélye csak ezután oldódott meg. A Palác Svět építtetőjéről kapta a nevét: maga Hrabal írja a Gyöngéd barbárban: „Az Automat Světet azért kedveltük Vladimírrel, mert Vlaštovková asszonynak mindig jókedve, de még jobb söre volt. Amikor azonban az automata, a palota, az étterem és a filmszínház történtéről értesültünk, járni kezdtünk minden vetítésre. Ott, ahogy mondani szokás, a Zsidóknál volt a birtoka, annak a birtokosnak, akit Světnek neveztek. Egyre csak töprengett, majd arra jutott, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy Világnak hívják. Így aztán eladta mindenét, s még kölcsönt is felvett, s felépíttette a Világ Palotát (Palác Svět).”

Akár a mai bevásárlóközpontok őse, a harmincas évek elején nyílt meg hatalmas étteremmel, büfével, filmszínházzal, luxuslakásokkal, s párja sem akadt Prágában. Nem még Libeňben, ahol a látképből kimondottan kilógott az első köztársaság funkcionalista, bauhausos ikerhasábja a periféria vidékies látképéből. Magyarázza Adam. Aztán a szockós kockák korában már fel sem tűnt. Az okkupáció idején elvették a családtól, és a prágai városi biztosítótársaság kapta meg – 48 után, persze, államosították. A pak nakonec tahle privatizace.

Hrabal néhai lakása pár percre volt mindössze, s gyakran jártak ide Vladimír Boudníkkal. Az említett novella szereplőjét is ő inspirálta, ha nem lenne elég a grafika, a vernisszázs és a gyár motívuma, ennek ténye a Gyöngéd barbár felől olvasva biztosra vehető. Nem is csoda, hogy Věra Chytilová filmfeldolgozásában – amellett, hogy a helyszín is azonos és a szerző is felbukkan – mondhatni, önmagát játssza. Éppúgy, ahogy Vlaštovková, a „paní výčepní” is. 

A magyar „csaposasszony” pontos fordítás, de mégsem hangzik valami természetesen. Ahogy furcsa, hogy a francia vernisáž szó azonos marad (vernisszázs), s nem lesz belőle kiállítás, a „přijede patologie” viszont sokkal keményebben hangzik: „érte jönnek a hullaszállítók” lesz. Persze, az olyan gyönyörű mondatok, mint: A zase celá fabrika chrastila jak pimprlata. lefordíthatatlanok, ergo, alapos szófejtés után újra kell költeni, mint versfordítás esetén. Ezen túl meg, persze, a szlovmagynyelvem ráhatása, hogy egyszerűen nem bírom elviselni, hogy a csapszékbe beállító ifjú, tépett munkás, aki nem elég, hogy fešáčekből csinossá lesz, mindennek tetejében még overallt visel a monterka helyett. Lehet, hogy csehszlovák szerzőket külön kéne szlovmagyarra fordítani, s akkor majd jól megtudnák a filoszok, hogy sem pedig van szlov.magy. irod.! 

Szóval, ez ilyen kontextuális dolog, próbálom elmagyarázni Adamnak a morfondírozásom, miközben körüljárjuk az épületet. Nem igazán sikerül, visszatérünk a kiindulópontba, ahol az üvegfalnak lennie kellett. Utolsó próbát teszek: amikor a novellában odabentről a sör maradékát a paní výčepní üveg híján a bámészkodók képébe önti, és vállrándítva azt mondja, „Pražáci”, magyarul elveszti a jelentését: prágaiak. Kiszikkad belőle a lélek. Az a fordítás általános problémája, rántja meg a vállát Adam. 

A palotát, hosszú évek romlása után sebtében műemlékké nyilvánították, így ellenőrzés alatt folyik az átépítés (rekonstrukce). Szep­tember elején lefejtették a homlokzatot, most csupasz és szürkésfehér, azután a cseh munkások új csurgókat tettek fel, s most víz csörömpöl a csillogó esőcsatornákban. Ám az automata büfének lőttek. Így van ez a fordítással is, mondja Adam. Ugyanaz a hely, ugyanaz az épület, ugyanaz az eső, de sehol az üvegfal. Helyette itt ez a rusnya préseltfa borítás, mondja. A fordítás átépítés (rekonstrukce). Csak otthon találom meg a kissé elévült újságcikkeket az átépítés (akkor még lebontás?) elleni civil tiltakozásról. Az egyik képen egy munkás áll a homlokzat felett, és légkalapáccsal bontja a zöld csempeborítás egykor fehér feliratát: RESTAURACE. Egy másik képen a bádogkerítésre akasztott transzparens felirata: „Konec Světa?”