Felfogásban a mához igazítva

A fából faragott királyfi modern felfogásban – középen Ifj. Jozef Dolinský (Királyfi), jobbján Juraj Vasilenko (Tündér) és a KoboldokA kékszakállú herceg várát Kovács János, a Magyar Állami Operaház vezető karmestere tanította be, A fából faragott királyfi koreográfusa pedig Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője.

Kovács János karmester a pozsonyi előadással kapcsolatban a következőképpen nyilatkozott: „Nem szeretnék szólamokban beszélni, de nagyon örülök annak, hogy magyarként itt dolgozhatok, Szlovákiában. Elégedettséggel számolhatok be arról, hogy mindenki nagyon-nagyon segített az előadás létrehozásában, mondhatom, meg volt ágyazva a munkám. Ám ennél is jobban örülök annak, hogy Bartókot játszhatunk. S hogy a szlovák kollégák részéről is elhangzott: Bartókban nem az a legfontosabb, hogy magyar, bár ő mindig magyarnak vallotta magát, hanem hogy mint internacionális jelentőségű nagy komponista és mint az egyik legnagyobb színpadi szerző, Szlovákiában is színpadra kerüljön. Ugyanolyan ez, mint hogy ebben a szezonban mi Budapesten előadjuk a Jenufát, ami számunkra nem csak azt jelenti, hogy Janáčeket cseh zeneszerzőként játsszuk, hanem mint a világirodalom egyik legnevesebb szerzőjét.”

A bemutató fogadtatásával kapcsolatban Kovács János annyit mondott, mivel babonás, nem akarja elkiabálni a végeredményt. „A legnagyobb örömömre a zenekari muzsikusok nem mutatták ki, hogy nehezükre esik Bartókot játszani, s a próbák során nyilvánvalóvá vált számukra, milyen szép ez a muzsika. Az énekesek és szólisták kiválóak. Nem udvariasságból mondom, hogy a magyar kiejtésük is fokozatosan javul, ugyanakkor azt hiszem, ez az előadás minősége szempontjából nem kardinális kérdés. Nem tartom döntőnek, hogy pontosan olyan tökéletes prozódiával énekeljenek az énekesek, mintha magyar anyanyelvűek volnának. Engem nem zavar, hogy érezhető egy pici akcentus. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a gondolat megszólaljon. A két szlovák művész tökéletes illúziót tud kelteni az előadásban.”

Juronics Tamás kifejtette, külön örömet jelent számára, hogy A fából faragott királyfit mutathatják be Pozsonyban. „Azt gondolom, ez egy kicsit méltatlanul keveset játszott darab. Két éve már koreografáltam ezt a Bartók-művet, és mivel akkor mindössze kétszer játszottuk, nagyon sajnáltam volna, ha nem találok neki megfelelő helyet. Úgy gondolom, Pozsonyban ez sikerült. Itt minden megvan, ami a darab eljátszásához elengedhetetlen: mind a táncosok, mind a színház adottságai kiválóak. Azt is kiemelném, hogy a két darab, ha máshogy nem is, vizuális élményben mindenképpen nagyon erősen csatlakozik egymáshoz a pozsonyi előadásban.”

A koreográfus a darabértelmezéssel kapcsolatban utalt a modern felfogásra. „A történet, bár népmesei környezetbe ágyazott, véresen komoly drámát is rejt magában. Bartók mindhárom jelentős színpadi műve a szerelem körül forog. Az a fajta küzdelem, az a fajta konfliktus, amely ott van A fából faragott királyfiban, vagyis a művész kontra szerelem kérdés, az én életemben is többször megjelent. Megpróbáltam tehát azonosulni Bartók gondolataival, ugyanakkor a darabot úgy végiggondolni, hogy a saját tapasztalásomat is beleépítsem.”

Arra a kérdésre, a pozsonyi bemutató mennyire hasonlít az otthoni előadásra, amelyet a szegedi közönség láthatott, Juronics Tamás elmondta, ez a változat teljesen ugyanaz a darab, mint a két évvel ezelőtti előadás. „Annyi a különbség, hogy a díszletkoncepció változott egy kicsit, ám a darab szerkezete, felépítése, a táncok, a mozdulatok, ugyanazok. Pici eltérések azért vannak, mert a próbafolyamat során hamar meguntam a videóról való betanítást. Az nekem is unalmas és a táncosoknak is. Onnantól kezdve kezdtem átkoreografálni, és új lépéseket találtam ki az itteni táncosoknak, hogy mégiscsak személyesebb legyen számukra.”

Jolana Fogašová, Judit megformálója elmondta, hogy számára, mivel egyáltalán nem beszél magyarul, különösen kemény munkát jelentettek az olvasópróbák. „Ugyanakkor egy nagyon kellemes meglepetést is megtapasztalhattam. Hogy a magyar milyen dallamos, énekelhető nyelv. S miután a magyar szöveget és a szlovák fordítást egyeztetve, összevetve megtanultam az énekelt szavak jelentését, egyáltalán nem okozott számomra problémát, hogy magyar nyelven kell megszólalnom a színpadon. Rég természetes, hogy németül, olaszul, latinul, oroszul kell tolmácsolnom a szerepeket. Magyarul viszont még soha nem énekeltem, de attól, hogy most kapcsolatba kerültem a magyar áriákkal, számomra gyönyörű nyelvnek tűnik.” Jolana Fogašová nem panaszkodott a próbákkal kapcsolatban sem, ellenkezőleg. „Lenyűgöző volt az együttműködés Kovács János úrral. Ő nemcsak kiváló karmester, hanem végtelenül figyelmes és kedves ember – mondta. – Boldog vagyok, hogy elővették ezt a darabot, s hogy éppen itt, a Szlovák Nemzeti Színház színpadán csendül fel. Bartókot kimagasló szerzőnek tartom, s vitathatatlan, hogy A kékszakállú herceg vára a világ operairodalmának gyöngyszemei közé tartozik.”