Falitévék, házimozik, DVD-irodalom

Nézem a dobozt. És amit éppen látok, arról a következő sorok jutnak az eszembe: „Ó, igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat. Ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutboly.” És miért pont eme örökbecsű pom-pomi sorok? Mert múlt századi skatulyámban egy újfajta dobozt mutatnak nekem. Illetve, dehogyis dobozt, sokkal inkább annak XXI. századi jogutódját. Ezt mesélik róla: „Csak első látásra televízió. Mert talán inkább egy fotóalbum. Vagy egy emlékkönyv. Az Ön élete, szélesvásznon. Vagy egy hangversenyterem. Esetleg nagy felbontású monitor. Ez a JövőTV (csak én neveztem el így, mert egyrészt nem szeretném reklámozni, másrészt pedig míg bőerszényűbb ken-guruknál ez már a múlt, nekem még a távoli jövő). A DRC-nek köszönhetően képe most tisztább és élesebb. És csak első látásra televízió. Mert valójában mindig pontosan az, amit Ön szeretne.” Hát ezért a pom-pomos hasonlat. Én meg nézem a dundi, kénköves-képcsöves dobozomban ezt a lapos, falra akaszthatós (rögzíthetős?) lapos kis csodát, és már az sem érdekel, mi az a DRC, csak kipróbálhatnám a modern szemfény(té)vesztést. Ezzel persze még nincs vége az időutazásnak, mert újabb csoda úszik a képbe. Menekülés a magnók bolygójáról – mondja egy kellemes robothang. – Vegyen búcsút videómagnójától, és köszöntse új időgépét: eme szerkezet kellemes külseje 142 órányi felvételt lehetővé tevő 80 GB-os merevlemezt takar. ĺgy kedvenc műsorait rögzítheti, szerkesztheti, tárolhatja, és bármikor újranézheti, vagy DVD-re írva megtarthatja az örökkévalóságnak.”

Most aztán még szigorúbban nézem a dobozt. Mi az, amit én a hét műsorából egy ilyen gigabringával DVD-re szerkesztenék az örökkévalóságnak címezve? Talán a Mars mentőakció című amerikai sci-fit arra az időre, amikor majd sikeresen exportáltuk vörös szomszédunkra is a demokráciát? Vagy a szegedi orvosokkal készült oknyomozó riportokból egy elgondolkodtató válogatást? Esetleg valami könnyed, nyári Lagzi Lajcsi-remixet a hozzá hasonlóan énekelni nem tudó fiatalok halottsápadt produkcióiból? Talán nekem van romlóban az ízlésem és csökkenőben a fantáziám, de se ezt, se azt. Esetleg azt a DVD-reklámot, amely szerint „szerezze be most egy csomagban, és élje át otthonában 5.1-es hangminőségben az összes tornádót, mennykőbecsapódást és vulkánkitörést! Hollywoodban a bolygó kisebb-nagyobb részeinek szakszerű elpusztítása a tudományos-fantasztikus filmek korai klasszikusaitól a látványos modern akciófilmekig egyre növekvő népszerűségnek örvend! Armageddon, Deep Impact, Twister, Dante pokla és a többiek! Ha már egyszer strandra úgysem mehet a hűvös, szeles nyár miatt, borzongja végig otthon még a mai fagypont felé kacsingató júliusi éjszakán Roland Emmerich katasztrófa-látomását, a Holnaputánt!” A képernyő aljára egy hosszú SMS is beúszik: „Az, hogy az amerikai űrkutatási intézet, a NASA arra utasította illetékes szakembereit, hogy egyáltalán ne nyilatkozzanak a nyilvánosságnak Emmerich klíma-összeomlási forgatókönyvével kapcsolatban, két dolgot jelenthet: a NASA vagy nem veszi komolyan a nemzetközi hírű klíma-kutatókat, vagy pedig a film igazságmagja egy kicsit nagyobb a kelleténél.” Ekkor hirtelen sűrű zápor kezd hullani a felhőtlen égből, hosszabb áramszünet veszi kezdetét, én pedig a hűvös tócsák tükrében vizsgálgatom magam. „Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-le, mivel egy szellő hintáztatja az ágat...”