A vita hasznos is lehet

Szlovákiában még mindig él az a (poszt)kommunista szokás, hogy a polgárnak nem kell tudnia semmit, inkább meg kell kímélni, nehogy fölöslegesen idegeskedjen. A totalitarizmus idején ez például abban nyilvánult meg, hogy az emberek csak napokkal később értesültek a csernobili robbanásról. Most pedig a polgárokat kizárták a konszolidációról szóló vitából. Mindenről az állam legfőbb ál-orgánuma, a koalíciós tanács dönt, amely a különböző törvénytervezetek közös parlamenti előadójának a hüvelykujján keresztül mutatja meg a képviselőknek, hogyan szavazzanak. 

Nincsenek illúzióim, az SNS és a Hlas közötti viták biztosan nem azért alakultak ki, mert a demokrácia elemeit próbálják érvényesíteni a régóta begyepesedett pártállamban. Ennek ellenére a vita hasznos lehet. Különösen érdekesek az SNS vezetőjének a kifogásai a 13. nyugdíjjal kapcsolatban. Andrej Danko többször is hangsúlyozta, hogy a „karácsonyi nyugdíj” költségei túl magasak, és idővel még tovább fognak emelkedni. „Végül is valószínűleg logikátlan, hogy vannak olyan nyugdíjasaink, akiknek két-háromezer eurós nyugdíjuk van, és ők is 606 eurót kapnak” – mondta Danko. Ebben kétségtelenül igaza van. Az már más lapra tartozik, hogy Dankónak ugyancsak nagyvonalú, drága intézkedések járnak a fejében. 

Mindenesetre alapvetően jó, hogy a nyugdíj témája szóba került. Nem túlzás azt állítani, hogy a gazdag nyugdíjasok 13. járandóságát a legszegényebb nyugdíjasok fogják megfizetni a magasabb áfa révén. 

A mi nyugdíjasainkra jellemző, hogy rövid távon gondolkodnak, és most is legfeljebb csak karácsonyig látnak el. Ezt még meg tudom érteni. A gond az, hogy az országban nincs egyetlen olyan szervezet sem, amely a szeniorok hosszú távú érdekeit képviselné. Ott van ugyan a Nyugdíjas Egyesület, de az nem nevezhető reprezentatívnak, a szervezet elnöke, Michal Kotian pedig politikailag nem igazán számít függetlennek. Az elnökválasztáskor Peter Pellegrinit támogatta, s önmagáért beszél, hogy doktori titulusát a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémián szerezte, vagyis egy volt nómenklatúra- tisztről van szó, aki szemmel láthatóan nem szorul rá a minimálnyugdíjra. Felmerül a kérdés: vajon azoknak az időseknek a nevében beszél- e, akiknek nem kell fizetniük a gyógyszereikért, vagy azok érdekeit képviseli, akik a lehető legtöbbet akarják kihozni a rendszerből, mielőtt a piramis összeomlik? 

Itt érdemes megjegyezni, hogy Kotian az áfaemelést sem nagyon bírálta. Februárban még keményen fogalmazott, akkor például azt mondta: egyes politikai pártok, de még a költségvetési tanács is masszív kampányt folytatnak a nyugdíjak és a nyugdíjasok ellen. Pedig a költségvetési tanács csak arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a nyugdíjasok számítanak a legkiszolgáltatottabb csoportnak, hanem az egyedülálló szülők. Kotiannak abban viszont igaza van, hogy a tanács fő feladatai közé tartozik az is, hogy védje a jövőbeli nyugdíjasok érdekeit, csakhogy ezt leginkább a szilárd államháztartás és a 2. pillér révén lehet biztosítani. Ha az állam csődbe megy, a nyugdíjakat nem lesz miből kifizetni. 

Ne feledjük Görögország példáját! Ha Szlovákia csődbe menne, az uniótól kapna segítséget, de az nem lenne ingyen. A hitelezők egyik feltétele Athénnal szemben is az volt, hogy csökkenteni kell a nyugdíjakat, és meg kell reformálni a nyugdíjrendszert. Nincs ok arra, hogy a nyugdíjasok elégedetten álmodozzanak egy szociális kormányról. 

A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa