Ezerjófű – egy nap a népi gyógyászat jegyében

„A 2016. év mérföldkövet jelentett a népi gyógyászat iránt érdeklődőknek. A Hagyományok Háza vezetősége felismerte, hogy a Kárpát-medencei néphagyományok ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény fontos feladata a népi gyógyászat felkarolása, a gyógyító hagyomány, a paraszti tudás évszázados gyakorlatainak népszerűsítése. Ezzel sokrétű tevékenységét egészítette ki és gazdagította a sokakat érdeklő, napjainkban virágkorát élő témával” – mondta Legeza Márta.

Gencsy Gábor gyógyszervegyész érdeklődőként érkezett a szimpóziumra.

„Hosszú éveken át jártam gyógynövénytáborokba, ahol minden korosztály megfordult. Volt, aki kíváncsiságból érkezett, volt, akit – mint engem – a gyógynövények hatása érdekelt. Egy gyógyszergyárban dolgoztam, s mindenkinek saját tapasztalatból tanácsolhatom, hogy amíg lehet, ne szedjen gyógyszert. Az idők folyamán számos gyógynövénnyel foglalkozó könyvvel gyarapítottam könyvtáramat, s amikor úgy éreztem, mindent tudok, akkor számítottam valójában kezdőnek. A Veszprém megyei Halimbán számos alkalommal megfordultam. A település egy bauxitbánya mellett fekszik, s amikor felhagytak a kitermeléssel, az aknák beszakadtak, helyükön tó keletkezett. A vidék sajátos mikroklímájának köszönhetően igen gazdag gyógynövényekben. Halimba karizmatikus alakja volt Szalai Miklós plébános, aki gyógynövénygyűjtő szenvedélyével és tudásával szerzett nevet magának. Autodidakta módon tanult meg mindent a növényekről, s olyan keverékeket állított össze, amelyek vagy erősítették egymás hatását, vagy kiküszöbölték a mellékhatásokat. Önzetlen munkájával nagyon sokaknak segített” – vallotta Gencsy Gábor.

„Öt évvel ezelőtt indult el az a folyamat, amelyet a szeptember 16-ai szakmai nap koronázott meg – mesélte Legeza Márta.  – A fél évtized fontos célja volt a népi gyógyászat szakmai felkarolása, mentorálása, mely a havi egy vagy két alkalommal megrendezett népi gyógyászatos előadás-sorozatban testesült meg. E találkozóknak az első években a Fő utcai Népi Iparművészeti Múzeum Nyitott Műhelye adott otthont, később a szépen felújított Budai Vigadó épületébe költözhettünk át. A széles körű érdeklődés igazolta céljainkat, volt, amikor hetvenen vettek részt a foglalkozásokon. Más adatok is figyelemreméltók, a népi gyógyászat kutatásában jártas harminchat elméleti, illetve gyakorlati szakember negyvenöt előadását tartottuk meg. A párbeszéd lehetőségét az előadásokat követő kérdések alapozták meg.”
Nagy Z. Mihály, a Kauten Mihály Etnobotanikai Alapítvány munkatársa a saját kiadványait mutatta be. „Tizenhat éve adjuk ki a negyedévente megjelenő Herbáció népi gyógyászati receptmagazint, s alkalmanként könyveket is megjelentetünk. Ismert növények ismeretlen felhasználási módjairól tájékoztatjuk az érdeklődőket. E kosárba gyógyreceptek, ételek, italok, tartósító módszerek, kozmetikumok tartoznak. A több mint másfél évtized alatt a gyógynövények népszerűsége folyamatosan ívelt felfelé. Ellentmondásos, hogy a begyűjtésük csökkent, viszont az igény növekedett irántuk. A rohanó életmód nem kedvez a gyűjtőmunkának, így a szükségleteinket a bioboltokban szerezzük be. Aki nem az utóbbit választja, annak segíthet a magyarországi három-négy gyógynövénygyűjtemény, amelyekből bátran fel lehet építeni egy kertet. A kialakítást három kedvenc növényemmel népszerűsíteném, a menta az emésztést segíti, a kamilla gyulladásgátló, külsőleg-belsőleg lehet hasznos, s a csalánból pedig, megfelelő fűszerezéssel főzeléket készítek.”

„Az előadás-sorozat és az egész napos rendezvény célja volt, hogy az érdeklődőket a népi gyógyászat hihetetlenül izgalmas világába kalauzoljuk, és a résztvevőket megismertessük a Kárpát-medencei hagyományos, népi orvoslás kutatásának legfőbb eredményeivel – vázolta a rendezvény célját, a szervezők szándékát Legeza Márta. – Előadóknak a terület specialistáit, legjelesebb képviselőit kértük fel. A felszólalók a hagyományos orvoslás gyógymódjaival, a gyógynövények gyűjtésének, feldolgozásának és a növényi szerek elkészítésének lehetőségeivel, a gyakoribb betegségek gyógynövényekkel, növényi szerekkel való megelőzésének és kezelésének lehetőségeivel ismertették meg az egybegyűlteket. Olyan, gyakorlatban is alkalmazható tudást osztottak meg a jelenlévőkkel, amit a mindennapi életükben is használhatnak.  Az előadások palettáján számos érdekességgel találkozhattunk. Agócs Gergely Racionális és mágikus elemek egy nógrádi magyar pásztor gyógyító eljárásában című előadásában Pál Pista bácsi mágikus tudásanyagának esszenciáját ismerhettük meg. Más összefoglalók az elzárt vidékek tapasztalataira épültek, az archaikus ismeretanyagot a parasztemberek mágikus hiedelemvilága szövi át. Itt említhetjük egyes gyógyítók és bábák tevékenységét.”
Deáky Zita etnográfus A bábák gyógyító szerepe címmel tartotta meg expozéját.

„Már az Ótestamentumban felbukkan a bába alakja, e női segítő foglalkozás egyidős az emberiséggel. Az 1950-es évekig Magyarországon is nagyon sokan szültek otthon. A bábaság összetett munka, nemcsak a szülésre korlátozódik, hanem a gyógyító gyakorlat a születéstől a halálig terjedt. Szűkebben tekintve a menstruáció, terhesség, szülés, gyermekágy, szoptatás időszakára és minden női bajra, kisgyerekkel való problémákra fordították figyelmüket, de gyógyított férfibajokat is. A 19. században a himlőoltásban segítettek az orvosoknak. Még találkoztam olyan asszonnyal, aki az 50-es években is fogat húzott, sebeket, nemi betegségeket kúrált. A 18. század végétől – az intézményes bábaképzés beindulásával – a szakmai tudásuk is gyarapodott. Ne feledjük, Semmelweis Ignác is oktatott az intézményekben. Napjaink orvosai is tanulhatnak a bábáktól: komplex szemléletet, a bába nemcsak a szülő nőt, hanem azt a nőt látta, akit kislánykora óta ismert, követte felcseperedését, segítette várandós korában, utána is figyelemmel kísérte sorsát, s lelki támogatást is adott neki. A közösség megbecsült tagja volt, de – mivel a születéssel, s a halállal is érintkezett – viszonyuk hozzá ambivalens volt. Ne feledjük, mindenkiről mindent tudott, így általában tartózkodóan viselkedtek vele szemben.”

(L.M.) „Gyakorlati szakemberek jelenléte is színesítette a tematikus napot. Erdélyből két gyógynövénytermelőt hívtunk meg, akik egy nagy tapasztalatot igénylő szakma örömeit és nehézségeit osztották meg a közönséggel.”

Csíki Emese szentábrahámi gyógynövénytermesztő háromszáz éves kúriájának egyhektáros biokertjében gazdálkodik.

„Erdélyben még él a néphagyomány, s a tradicionális orvoslási módszereket, gyógynövényeket is használják az emberek egészségük megóvása érdekében. A vidéken élők kijárnak a mezőre, begyűjtik a gyógynövényeket, ősszel leszedik a hecsedlit és a homoktövist, galagonyát, a fekete áfonyát és a vörös áfonyát.  Mindezeket gondosan tárolják, s bármikor felhasználhatják. Egyre jobban terjed a gazdaasszonyok körében a fűszerkert: a konyha is nyer e veteményekkel, mint például a lestyánt a levesekbe teszi frissen a gazdaasszony, a csombor a káposztás ételeket ízesíti. A kaprot és a köményt puffadás ellen alkalmazzák. Olyan növény is ismert, mint az izsóp, amit egykor a táltosok használtak „révülésre”. E növénynek hallucinogén hatása ismert, és lélektisztítónak tartják.

A családomban örmény gyökerek is vannak, így a nevezetes hurutot is használjuk otthon. Íme a receptje: az érlelt tejet napi kétszeri kavargatás mellett keverik össze a petrezselyem- és zellerlevéllel. Szárítása nagy gondosságot igényel, hogy ne penészedjen meg, kúp formában szárítják, s mikor már kopogósan kemény, akkor tehető el télre, s évekig eláll. A levesek kiváló ízesítője.”

Tamási Teréz kézi szövő: „A gyógynövények megfelelő tárolására is figyelmet kell fordítani. A gyógynövényzacskót természetes anyagból készítjük, s követelmény, hogy jól szellőzzön, s ne szívja be a növényi nedveket. E célra ideális a kézi szövésű lenzsák, kenderhez már nehéz hozzájutni, a pamut olcsóbb ugyan, de használhatósága elmarad a len mögött.”

„Programunk indulásakor a Hagyományok Háza vezetősége részére egy rövid s egy hosszú távú tervet állítottunk össze, amiben magunk számára is rögzítettük céljainkat – nyilatkozta Legeza Márta. –  A szeptemberi konferencia is szerepelt a leírtakban. Úgy véljük e találkozókat, ha nem is minden évben, de meg kell ismételnünk. Más területen könnyebb népszerűsítő rendezvényekben, mint vezetett gyógynövénytúrákban is gondolkodunk, ezzel a nagyközönség számára is összekötjük a tudást a természet szeretetével.”

Csermák Zoltán