Ez volt a legjobb fesztivál

Szombaton este nyolc órakor előbb a Jókai Napokkal párhuzamosan zajlott, első alkalommal megrendezett Kaszás Attila Versmondó Fesztivál díjait adták át a harmincegy induló közül kikerült győzteseknek a Komáromi Városi Művelődési Központban, majd a diák- és a felnőtt színjátszó együttesek trófeái következtek. A fődíjat megosztva az őrsújfalui ÉS?! Színház, valamint a pozsonyi HomoDram társulat vehette át.

Solténszky Tibor, a zsűri elnöke elragadtatással beszélt a csoportok idei teljesítményéről. Sokszínű, erős, ütős - ezekkel a jelzőkkel illette a 45. Jókai Napokat, kiemelve, hogy a klasszikusoktól a kortárs művek felé mozdult el a fesztivál, ami jót tett a rendezvénynek. Hatalmas ováció tört ki a nézőtéren, amikor kimondott egy régóta várva várt mondatot: „A mondat olyan egyszerűen igaz, ahogy kimondom - a zsűri úgy gondolta, hogy eddig ez volt a legjobb Jókai Napok mint színházi fesztivál. Ilyen sok, részletében vagy egészében jó produkcióval nem találkoztunk még.“

Ennek megfelelően a zsűri feltűnően sok díjat ítélt oda az idén. „Hála az égnek, sok díjat adhattunk. Még így is szigorúak voltunk, mert még ennél is több díjra esélyes munka bukkant fel az elmúlt héten - fejtette ki Solténszky Tibor. - Nagyon jó színvonalú előadásokat láthattunk. Nem megúszni akarták a színházcsinálást, hanem megszenvedték, hogy a lehető legjobb lehessen. Nagyon sok érett színészi alakítást is láthattunk. Közülük is magasan kiemelkedett Laboda Róberté, aki több előadás terhét képes volt a vállára venni, és nagyszerűn dolgozik. Jó dolog, hogy noha a televízió a maga dramatikusnak gondolt műfajaival nagyon igénytelen színészetet sugall a mai világnak, itt a fiatalok mást gondolnak erről. Tétje van, ha itt kiállnak a közönség elé, és nem lehet alibiből, készen hozott dolgokból összefércelni valamit.“

A diákszínjátszók mezőnyéről szólva a neves magyarországi színházi szakember elmondta, komoly értékek születtek. Nem csak a hagyományos módon gondolkodó füleki csapatnál, amely megint le tudta venni a lábáról a zsűrit és a közönséget a hihetetlenül tiszta, pontos, szép, egyszerű diákszínházi játékával. Izgalmas volt Csizmadia Gabi és alsóbodoki csapata, valamint a dunaszerdahelyi Novus Ortus munkája is. A felnőtteknél a nagy múltú együttesek közül kevesen jöttek el az idén, az egyetemistamezőny lett a domináns. „Nagy előnyük, hogy érvényes színházkereső kísérleteket láthattunk tőlük. Az egyetemisták megengedhetik maguknak azt a szabadságot, hogy kísérleteznek, kreatív színjátszással foglalkoznak, a saját hangjukat keresik“ - jegyezte meg Solténszky Tibor.

S hogy mi döntött a fődíjakról? „Diákszínjátszók szokták feldolgozni A helység kalapácsát Petőfitől, mert abban a korban gondolják, hogy érdemes foglalkozni ezekkel a vicces élethelyzetekkel, melyek egy falusi szerelmi háromszögről szólnak. Az őrsújfalui ÉS?! Színház tagjai érett, felnőtt fejjel komolyan vették és megmutatták, hogy érvényes színházi történetté tud válni. Pontosak, a szakma minden csínja-bínja ott van a kisujjukban, vagy ha nem, akkor nagyon tudják, hogyan kell egy előadásban kihozni magukból a maximumot. A másik fődíjas, a pozsonyi egyetemisták HomoDram csoportja két formáció egyesüléséből jött létre, és szerencséjük van, hogy Rakottyay Kati szólította meg őket színházcsinálásra. Érett rendezői megoldásokkal terelgette a kollégáit, nagyon finom egyensúlyban tartva a komikumot és a tragikumot az előadásban, és vezette őket egy olyan ösvényen, amelynek nincs nagyon hagyománya a magyar színházban. A cseh vagy a lengyel közegben inkább tudják, hogyan lehet viszonyulni egy nem naturalista színházban, mégis természetesnek ható jelenetek során a szerephez. Nagyszerű eredményeket értek ezzel a Negyedik nővérrel“ - méltatta a legjobb előadásokat a zsűri elnöke.

Kárpáti Péter drámaíró, dramaturg először járt a Jókai Napokon. Szűz szemmel nézte a fesztivált, először találkozott azokkal a csapatokkal, amelyekről a zsűri tagjaként véleményt kellett mondania. „Nagyon jó volt az összbenyomásom. Sokkal többet kaptam, mint reméltem, pedig korábban is jókat hallottam a rendezvényről. Ráadásul: ahogy haladtunk előre a programban, egyre izgalmasabb előadásokat láttunk, komoly színházi munkákat. Emiatt aztán, amikorra a döntésre került a sor, bajba is kerültünk. Bár a versenyprogramban számszerűen nem volt sok előadás, az értékeléskor kiderült, hogy ezen belül sokkal több tartozott az első vonalba, mint ami ebből kimaradt. Körülbelül öt olyan előadást tudnék mondani, amelyek közül bármelyik megkaphatta volna a fődíjat.“ Kárpáti Péter úgy látja, a Jókai Napok színvonala tulajdonképpen a lenyomata az elmúlt évek munkájának: azoknak a színházi táboroknak, képzéseknek, amelyeknek köszönhetően megjelent egy fiatal rendezőnemzedék. Izgalmas, etűdökre és improvizációra építő színházat képviselnek, ezen belül jelenik meg a saját egyéniségük. Nem a hivatásos kőszínházak formáit másolják, tele dilettáns elemekkel, hanem abból a másfajta érzékenységből indulnak ki, amely az amatőr és diákszínjátszás sajátja.“

Azt mondja, számtalan izgalmas színpadi pillanatot visz haza Komáromból. Elsőként rögtön az őrsújfalui ÉS?! Színházat említi: „A helység kalapácsának minden pillanata élmény volt. Külön érdekessége volt az előadásnak, hogy mennyi elképesztően érdekes figura élt együtt a színpadon. Mindannyiuknak erős komikus vénája van, akár blődlit is csinálhattak volna - hisz tudnának bohóckodni, ami belefér. És mégis: finom ízléssel csak odáig mentek, ameddig szabad.“ Apró csodaként említi a füleki Apropó Kisszínpad meseelőadását - Szvorák Zsuzsa pontosan tudja, milyen a gyerekek tehetsége, nem egy elképzelt produktum felé tolja őket, hanem harminc boldog gyerekkel játszik.

Kárpáti Péter drámaíróként érzékenyen figyelt a szövegekre is. Mint mondja, az egyik legizgalmasabbmunkaebből a szempontból a NYEKK előadása, az Akárki című középkori moralitás volt: „Rosszul voltam a gondolattól, hogy meg kell néznem egy középkori játékot, ahol majd a szereplők klepetusban állnak és hadonásznak a színpadon. Ehhez képest a középkori rétege tökéletesen mai színházzá és szöveggé változott - érdekes módon pont a beékelődő jelenkori etűdöket éreztem elsietettnek. Komoly, nagy lélegzetű darabok nem nagyon voltak a fesztiválon, a kivétel Glowacki Negyedik nővére. Ezt csontra húzta a pozsonyi HomoDram, kevesebb, mint a fele maradt meg a szövegnek. És működött, nagyszerű előadás született. A darab humora és abszurditása felerősödött, meg merem kockáztatni: jobbnak éreztem a szöveget ebben a rövidebb változatban, mint ahogy a budapesti Radnóti Színházban láttam.“ (Szél János)