Extreme Ops

Egy csapatnyi extrémsportos reklámfilmkészítő (Devon Sawa, Rufus Sewell és Bridgette Wilson-Sampras) az osztrák hegyekben forgatja legújabb munkáját. Kamerájuk egy pillanat erejéig „véletlenül” eltéved, hogy rögzítsen egy meglehetősen csinos hölgyeményt, aki éppen egy rosszarcú, szőrös, oroszos nevű egyénnel enyeleg. Figyelem, hatalmas meglepetés következik: a rosszarcú, szőrös, oroszos nevű egyént már a film elején is láttuk az újságok címlapján, mint bujkáló, körözött, közveszélyes bűnözőt (Hogy miért közveszélyes? Hát nem egyértelmű? Mert rosszarcú, szőrös és oroszos neve van!). Természetesen rosszarcú, szőrös, oroszos nevű barátunk észreveszi a turpisságot, és megparancsolja gorilláinak (akik – mondanom sem kell – egytől egyig rosszarcúak, szőrösek és oroszos nevűek!), hogy szerezzék meg az árulkodó felvételt és egyúttal nyírják ki a filmeseket...

A forgatókönyvíró Michael Zaidannek ott kéne hagynia a filmszakmát. Menjen el krumplit árulni a piacra vagy akármi, de ilyen vacakkal ne kínozzon már minket. Nem igazán a történettel van baj, hanem a felépítéssel (illetve fel-nem-építéssel). Amit az előző bekezdésben írtam le, az a film utolsó félórájában zajlik le. „És akkor mi történik az első hatvan percben?” – szólhat a jogos kérdés. Semmi. Abszolút semmi. De komolyan! A történet meg sem mozdul! Nehéz dolga volt tehát Christian Duguay rendezőnek (Gyújtóhatás – az milyen jó kis akciófilm volt annak idején!), egy órányi semmiből kellett egy órányi celluloidanyagot előállítania. Meg is tette, ami tőle tellett: kaszkadőrparádéval próbál bennünket ébren tartani.

Egy szó, mint száz: aki igazán jó hegyes filmet akar látni, annak ott a Cliffhanger, aki pedig sportközvetítést akar nézni, annak ott a Eurosport. Egy árva érvet nem tudok felhozni amellett, hogy miért is kéne bárkinek megnéznie az Extreme Opst. (mozinet)

Extreme Ops, színes, amerikai film, 93 perc, R. Christian Duguay, Fsz.: Devon Sawa, Rufus Sewell, Bridgette Wilson-Sampras