Évszak-képek kapunyitással

Absztrakt és figurális képek egyaránt láthatók a kiállításonSomogyi Tibor felvételeTöbben hirdették egy évtizede is még, hogy a múlt század végén befellegzik a festészetnek, az intermediális, számítógépes, virtuális kortárs művészet az ecsettel és festékkel alkotott kép pusztulását okozza. De ahogy a digitális fotográfia mellett is megél a klasszikus fotó, a klasszikus vásznaknak, értem ezalatt a táblaképet, is helye lesz még a képtárakban, úgy gondolom, sokáig. Nem hiszem, hogy véges lehet az a mód és forma, eljárás és eszköztár, amelyekkel és amelyekből a festészet él: ismétlések nélkül is újabb és újabb elágazásokra, fejlődésre, továbblépésre, továbblétezésre képes. Ez nemcsak a műfajra vonatkozóan érvényes, hanem egyes be nem fejezett, le nem zárt pályaműre is. Mint ahogy Kocsis Ernőére is. Megfogott legújabb, a század- és ezredforduló éveiben komponált új alkotásaival, amelyek tematikailag, gondolati, érzelmi síkon és formailag is gazdagabbak, elmélyültebbek a korábbiaknál, kifejezetten meditatívak és meditálásra késztetők.

Kocsis Ernő kiállításán Nyitrán, a Nyitra Menti Galériában olajképek, akvarellek és pasztellek láthatók. Absztrakt, drapériázott dekorativitású portrék, nonfiguratív elvont tájképek, csendéletek. Az intenzív színek és formák szigorú kompozíciójával absztrahált táj Kocsis Ernő festményein főképpen évszak-képekben jelenik meg. E képek mozgalmassága, komorsága, derűje, oldottsága, telítettsége, villódzása, visszafogottsága az évszakok karakterét tükrözi: a napszakok és évszakok hatását a természetre. Nyár-képein hatalmas, széles vörös festéknyalábok lángnyelvekként ontják a nap erejét. Az áttetsző kékkel permetezett éjszaka-képek hidegek, sejtelmesek, a minden megtörténhetőség, vagyis az álomállapot kulisszáiként is értelmezhetők. Ezeken a kimondottan csak színekből és jellegzetes körív-formákból építkező absztrakt táj-, napszak- és évszak-képeken valami olyasmire tesz kísérletet Kocsis Ernő ecsettel és festékkel, mint a komponista, aki zenével idézi meg, festi le, képzelteti elénk az évszakokat (Vivaldi Négy évszak) vagy egy folyó útját a forrástól a torkolatig: (Smetana Moldva).

Ezeken a képeken a mozgalmasságot a természeti erők ténykedésének absztrahált megidézése adja. Az ezektől színvilágban is elkülönülő formaegyszerűsítő figurális képein a központi történés emberi tettekből bomlik ki. E festmények azon túl, hogy felettébb látványosak, vibrálóan drámaiak is. Az absztrakt kép ábécéje, a színek uralma ezekre is átkerül: legvisszatűnőbben ez az igencsak kifejező Uralkodó, valamint a perdülő-forduló színnyalábokkal megelevenített mozgást tükröző Tánc című képeken érvényesül.

A konkrét és az absztrakt elemek vegyítésével komponáltak a trópusi vörös-lila színtől égő Egyiptomi éjszaka, és az általam csak arab, tunéziai kéknek (olyan kék, amely viszszaveri a tengerfelületről tükröződő déli fényt) nevezett színárnyalattal gazdagon variáló Kapu című képek.

A szűrt fényben feltűnő gótikus katedrálisbelsők vizuális kaput nyitnak egy olyan világba, amely nemcsak szakrális esztétikai értékeivel igéz meg bennünket, hanem a hit mítoszával is. Közülük a leginkább gondolkodásra késztető a Miért félek tőled? című, amelyen egy kitátott vadállatpofában végződő, stilizált kérdőjel görbül az előtérben, hátán krisztusfejjel és a mennyek ura mindent látó tekintetével. A fentebb már említett képtémákból ezek a gótikuskatedrális-keresztmetszetek átvezetnek Kocsis Ernő számomra legszuggesztívebben ható festményeihez, amelyek a bibliai történetek vizuális rekonstruálásai, természetesen a festő értelmezésében.

A természettől a gondviselésig skálán mindennapjaink figyelemfelkeltő, szembetűnő, elgondolkoztató, reményt keltő és szorongató sokarcú valósága válik művészi látvánnyá Kocsis Ernő ecsetje nyomán.