Erkölcsi krimivel Berlinben

Jan Palachról, a 68-as prágai események tragikus hőséről forgatott filmje, az Olthatat-lanul (Égő bokor) után Ag-nieszka Holland, a kalandos életű lengyel rendezőnő friss filmjével, a Holtak csontjaival lesz jelen a csütörtökön kezdődő Berlinale verseny-programjában.

Az HBO égisze alatt készült Olthatatlanul, amelyért Cseh Oroszlán díjat kapott, nemcsak kelet-európai sikert jelentett a hetvenedik éve felé közeledő, világhírű rendezőnő számára. Filmjét több rangos fesztiválon vetítették, New Yorkban és Torontóban komoly szakmai elismerés övezte, s a négyórás változatot több amerikai mozi műsorára tűzte. Ugyanez történt korábbi alkotásaival is. A katolikus mártír Jerzy Popieluszko történetén alapuló Megölni egy papot, a Solomon Perezről szóló Európa, Európa, a Burnett regénye nyomán forgatott A titkok kertje, a Verlaine és Rimbaud viharos szerelmét feldolgozó Teljes napfogyatkozás is gyorsan utat talált a közönséghez.

A súlyos társadalmi-politikai kérdéseket feszegető témák után Agnieszka Holland most Olga Tokarczuk morális thrillerjéhez nyúlt, amelynek főhőse egy vidéki asszony, aki fiatal korában mérnökként dolgozott, most pedig különórákat ad angol nyelvből. Városból került a cseh–lengyel–német határvidékre, ahol a három kultúra összefolyásában hatalmas emberi üresség honol. Janina, a nyugdíjas asszony nagy megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy ismeretlen személyek micsoda kegyetlen pusztítást végeznek az erdei vadállományban. Őszinte, szenvedélyes, bőkezű és intelligens nő, de egy kicsit őrült is. Megszállottan szereti az állatokat. Védi is őket, ahogy tudja. S amikor azt látja, hogy a kilövés egyre nagyobb veszteséggel jár, eldönti, hogy közbelép.

„Janina meglehetősen vehemens és excentrikus teremtés – vélekedik a rendezőnő –, nehezen viseli a helybeliek beletörődését, hogy az éppen induló vadászszezon milyen károkat okoz a vadállományban. Hogy gátat szabjon e számára fájó eseménynek, bűncselekménybe sodorja magát. Tokarczuk detektívregénye pontos, ám lehangoló képet fest környezetünkről, amelyben ember és állat védtelenül áll az ostobasággal és a brutalitással szemben. Janina bosszúja kicsit tarantinós, hiszen ő maga is egy kicsit habókos. Ismerem jól ezt a típust, a barátnőim többsége legalább ennyire hóbortos, lobbanékony, mint ő.”

Az, hogy a történet egy érdekes földrajzi háromszögben zajlik, különös ízt ad a filmnek. Maga a táj egyszerre nosztalgikus és paradicsomi. Az idegen számára, főleg első látásra, szelídebb, emberibb, mint a távolabbi hegyek által körbevett, sötét vidék. Annál izgalmasabbá válik a helyszín, amikor holttesteket találnak a környéken. Az erdei vadak sorsát nagyon is a szívén viselő asszony szerint ez az állatvilág bosszúja, a rendőrség azonban nem veszi őt komolyan.

„Fura szerzet az asszony – mondja Agnieszka Holland. – Mindenki gyanakodva néz rá a faluban. A csillagokból olvas, és szokatlan neveket ad az állatoknak. Van a lényében valami különös, szinte nem is e világi, ahogy a környezetéhez viszonyul. Miközben a forgatókönyvön dolgoztunk, próbáltuk is megfejteni az írónővel, hogy mi lehet ennek az oka, a mozgatórugója.”

A magyar olvasók körében is jól ismert, ötvenöt éves Olga Tokarczuk a kortárs lengyel irodalom egyik jeles alakja. Begunok című regényéért megkapta a legrangosabb lengyel irodalmi díjat. Az őskor és más idők című könyvét húsz nyelvre lefordították. Diplomát pszichológusként szerzett, de dolgozott már terapeutaként és viselkedészavaros kamaszok gondozóintézetében is. Az elmúlt huszonöt év alatt tizenhárom könyvet írt, a regények mellett novellákat és esszéket is. Nappali ház, éjjeli ház című könyve mellett a Sok dobon játszani lett a legismertebb a magyar olvasók körében.

A Holtak csontjai filmes átírásába Štěpán Hulík, az Olthatatlanul jeles forgatókönyvírója is besegített. Tokarczuk megállapítása szerint, amíg a lengyelek neurotikus individualisták, akik folyamatosan oktatgatnak és sértegetnek másokat, addig a csehek higgadtan és átgondoltan folytatnak párbeszédet bármilyen rázós, felkavaró témában. Ezért nem volt számára nehéz cseh forgatókönyvíró társával közös nevezőre jutni a munka a során.

„Új filmem egyszerre szórakoztató és tragikus, a krimi elemei mellett a humor is áthatja – mondja a hol Amerikában, hol Franciaországban élő, a lelke mélyén azonban továbbra is lengyel rendezőnő. – A legtöbb gondunk a főszereplő kiválasztásával volt. Komoly válogatás előzte meg a forgatást. Talán az összes hatvan feletti lengyel színésznőt láttam, és nagyon elszomorodtam a végén. A többségükből ugyanis lélekben megtört, megkeseredett ember lett. Ha például angol színekben készült volna a film, elsőként Judy Denchnek kínálom fel a szerepet. Az ő arcán még mindig kiapadhatatlan a derű, az életöröm, a kíváncsiság, és ezt kellett végül is megtalálnom egy lengyel nő arcán. Agnieszka Mandat tekintete végig azt tükrözi, ami a történetbeli Janina lelkében lejátszódik. Az ő egyéniségével a film minden kockája gazdagabb lett.”