Építés a szépség bűvöletében

TALLÓSI BÉLA

Az ötvenes évek dokumentarista felvételei az új Szlovákia születését, a háború utáni újjáépítést, a kummunista párt által előirányzott modernizáció megvalósítását mutatják be. A művészekkel szembeni elvárás az építés segítésében vagy inkább propagálásában az volt, hogy a dolgozók életét realista módon ábrázolják, kidomborítva, hogy „a szocializmus szép céljainak” teljesítéséért állnak helyt. Az ötvenes évek elején készült felvételek ennek szellemében a helytállás, a hősiesség, az elkötelezettség, a töretlen munkakedv, a dagadó erő hamis szépségébe „öltöztetik” a szocializmus lázas építését, valamint a kisember felemelkedését, vagyis az átalakulást az élet minden területén. A sajtófotónak az is feladata volt, hogy a modern elvárásokhoz igazodva, a változó világ bemutatásában túllépjen a verejtékszagú realitáson, és a jólét illúzióját keltő megszépítéssel, mondhatni, megrendezett képet közvetítsenek az építésről, továbbá sugárzó, boldog, fennkölt pillanatokat a megérdemelt pihenésről, a feltöltő kikapcsolódásról, az állóképességet erősítő sportolásról, a művelődésről. A fotósok, akik eleget tettek ezeknek az elvárásoknak, esztétizáló, sajátosan poétikus, pátosszal és a szépség illúziójával ható, „szónokias” felvételekkel hamisították meg a valóságot. Mintegy utópisztikus vízióval erősítették az ígért szép jövőbe vetett hitet.

A sajtómegjelenésre szánt, agitációs fotók a szépség bűvöletében született beállításokkal steril, valójában nem életszerű, tettetett s a legtöbbször derűt árasztó élethelyzeteket mutattak. Volt olyan „elvárás” is, hogy szabadtéri felvételeken az égbolt felhőtlen, tiszta legyen. Borús ég, borús hangulat csak az ötvenes évek vége felé, az ún. nem hivatalos vonalat képviselő fotósok képein jelent meg.

A tematikát jórészt a szervezett, közösségi tevékenység határozta meg. Különös hangsúlyt helyeztek az évente ismétlődő, társadalmi-politikai, ideológiai szempontból döntő jelentőségű eseményekre. Ilyenek voltak a politikai évfordulók vagy a május elsejei fölvonulások.

A fejlődés erős szimbóluma volt a gőzmozdony, de általában a vas- és a közútépítést, valamint a városi tömegközlekedés kiépítését is domináns témaként kezelték.

A hivatalosan legpreferáltabb terület a gyermekek (pionírok) közösségi életének ábrázolása volt. Az életvidám gyerekek ugyanis a kommunista jövőbe vetett hit szimbólumainak számítottak. Elmaradhatatlanok voltak az aratási riportfotók: ezekkel a jól végzett munka, a szövetkezeti dolgozó éves fáradozásának beérett gyümölcsét lehetett éltetni.

A magánéleti vagy a társkapcsolatokat az ötvenes évek vége felé kezdték megörökíteni a nem hivatalos vonalba tartozó fotósok. Pszichologizáló felvételeiken nem az ünneplés és az öröm, hanem valós érzelmek villanak meg, olykor elfedett gondok kerülnek felszínre.

A fő témák szerint a tárlaton a következő szekciókba csoportosították a fotókat: Építés és építők; Szocialista realizmus; Társadalmi-politikai események és ünnepek; Mezőgazdaság; Közlekedés; Család és gyerekek; A városi élet mindennapjai; Sport és üdülés; Szórakozás és pihenés; Kapcsolatok.

A kiállítás jövő év február 23-áig látható.