Eltemették Faludy Györgyöt

Budapest. Családja, barátai, pályatársai, politikusok, közéleti személyiségek vettek végső búcsút Faludy György költőtől, műfordítótól, Kossuth-díjas írótól a Fiumei úti sírkertben szombaton. A magyar irodalom doyenje életének 96. évében, szeptember 1-én hunyt el.

A „nagy mesélőnek” megadatott az időutazás, amit saját szuverén módján élt végig – mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzáfűzve, hogy Faludy György egyfajta burokban élt és intellektusa, életigenlése és mindent átitató humora védte őt a kíméletlen XX. századtól, a holokauszt borzalmától, a recski évek kiszolgáltatottságától, az emigráció magányától. A tárcavezető emlékeztetett arra, hogy mióta Faludy György végleg hazatért, fiatalok ezreivel szerettette meg újra a versolvasást, örült, ha kultúráról beszélhetett, de ha a jövőről, az emberiség jövőjéről kérdezték, mindig aggodalommal válaszolt, és sokszor elmondta, félt bennünket. „Érdemes volt meghallgatni őt, mert ő már tudta, hogy bár a jelenben élünk, a jövő legalább olyan fontos” – mondta Hiller István.

Donáth László evangélikus lelkész a ravatalnál arról szólt, hogy Faludy György nem egyszerűen a hősiesség, a bátorság költőjeként marad meg számunkra, hanem versei által, amelyeknek egyetlen célja és értelme, hogy azok hallgatója vigaszra találjon. – Egy biztos – folytatta –, hogy amíg lesz ember, aki itt a Kárpát-medencében elszomorodik, erőre, örömre, feltámadásra vágyik, Faludy György által vigaszra lel.

Szőcs Géza költő, író búcsúbeszédében arról beszélt: Faludy György egy őrült világban hordozta azt az üzenetet, hogy léteznek, létezhetnek, létezhetnének épeszű emberek, épeszű világok. Ez a bizalom, ez a szeretet, ez a remény kormányozta őt egy tébolyult évszázadban. Mint mondta, Faludy György most sírjába száll, és mi azzal a végleges tudással leszünk tanúi ennek, hogy ilyen emberek már soha nem fognak születni.

Orbán János Dénes, akit Faludy György egyszer saját tanítványának mondott, visszaemlékezésében azt mondta: öröm volt elnézni, hogy hiába fogy a test, a szellem folytatja magasrepülését, hogy szinte százévesen is megbízható, duhaj cimbora, aki „fenékig habzsolja az életet”. „Azt hiszem, soha nem fogok tudni múlt időben beszélni róla” – mondta a fiatal költő.

A költő teljes életet élt, teljes életművet hagyott hátra, ünnepelve egy szerető feleség mellett – hangsúlyozta Csaplár Vilmos író, a Szépírók Társaságának elnöke.

Kányádi Sándor költő egy mondattal búcsúzott Faludy Györgytől: „Isten Veled, Gyurka bácsi, jó találkozást, ha van ilyen. Én hiszem, hogy van.”

A megemlékező beszédek után a költő hamvait tartalmazó urnát, amelyet egy sárgarózsa-csokor és nemzeti színű szalag díszített, az özvegy, a családtagok és több száz tisztelő jelenlétében helyezték el a sírban. Faludy György sírhelyét egy embermagasságú fehér kőtömb jelzi, rajta semmi más, mint a költő neve, születésének és halálának évszáma. A kőtömb mellé egy vadszilvafa-csemetét ültettek.