Elment a lázadó festő

Düsseldorfban a Képzőművészeti Akadémián Joseph Beuys tanítványa volt. Tanulmányait azonban nem fejezhette be, mert akkori maoista politikai és neodadaista művészeti nézetei és tevékenysége miatt kicsapták. 1996 óta ugyanennek a düsszeldorfi akadémiának volt a tanára. Az „új vadaknak” nevezett neoexpresszionista festők egyikeként tartották számon, e festészeti irányzat központja a düsseldorfi Szépművészeti Akadémia volt. Festményei gyakran szürrealisztikusak, meglepően erőteljes szimbólumokat használ vitatott politikai tartalmak kifejezésére. Legismertebb alkotása a Cafe Deutschland című, 16 hatalmas méretű festményből álló sorozat, melyet 1977-ben kezdett festeni. Szimbólumai Kelet- és Nyugat-Németország konfliktusát jelenítették meg. Legutolsó képein egy „festő majmot” ábrázol, ezzel a művészet világába behatoló üzleti szemléletet gúnyolja. Egyik korai művének a meglepő „Hört auf zu malen!” (Hagyjatok fel a festéssel!) címet adta.

Munkássága díszlettervezőként is jelentős. Két alkalommal is megbízták a Salzburgi Fesztivál színpadterveinek elkészítésével. Szobrai közül talán leghíresebb a 25 méter magas tölgyfatörzset ábrázoló alkotás, melyet 1999-ben állítottak fel Riesában. Sokszor emlegették úgy, mint Gerhard Schröder német kancellár legkedvesebb festőjét. Idén januárban mutatta be a kancellár aranyszínnel festett portréját a nyilvánosság előtt. A kép nem nélkülözi az iróniát. Schrödert mint hőst ábrázolja, a német zászló színeiben kis majmokkal körülvéve.

A művész ideológiai állásfoglalásaival is gyakran feltűnést keltett, keményen elítélte a német múltat, a háborúkat és a környezetszenynyezést.