Elhunyt Cselényi László

Költőként leginkább a szürrealizmus és az analitikus-strukturalista szövegirodalom terepén kísérletezett, hatalmas lelkesedéssel és kifogyhatatlan kreativitással.

Gömörpanyiton született 1938. március 15-én. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett, majd kiadóknál, szerkesztőségekben dolgozott. 1964 és 1970 között hosszabb időt töltött Párizsban, megismerkedett a modern filozófiai irodalommal és a francia avantgarde költészet újabb áramlataival. 1979 és 1991 között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett, 1991-től 1998-ig a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Hungarisztikai Tanszékének oktatója volt. .

Az ötvenes évek végén tűnt fel a szlovákiai magyar költészetben. Első kötetei, a Keselylábú csikókorom (1961) és az Erők (1965) a hagyományőrzésben, egyszersmind megújulásban találták meg karakterüket.
A fiatalos költői harmóniát korán megbontották a nyugtalanító tapasztalatok és felismerések. Ez a nyugtalanság egyre feszültebbé vált későbbi verseiben. Nagy célt tűzött maga elé, összefoglaló költői műben akarta kifejezni tapasztalatait és poétikai felismeréseit. Ebből az igényből született Összefüggések avagy az emberélet útjának felén című hosszabb költemény. Az összegzés szándékával készült: életrajzi tényeket, nemzetiségi tapasztalatokat summázott.

Huszonhét önálló kötete mellett cseh, szlovák és francia költőket fordított magyarra. Esszéket, riportokat, irodalomelméleti tanulmányokat is írt.

Szakmai elismerései, kitüntetései: műfordítói Madách-díj (1987), Mikes Kelemen-díj (1989), Kassák-díj (2000), József Attila-díj (2003), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2005), Gömörpanyit, majd Tornalja díszpolgára (2005).

Cselényi László búcsúztatása pénteken, július 28-án Pozsonyban, a főrévi PIETA ravatlozóban lesz.