Elhunyt Birgit Nilsson

Nagy formátumú művész és meleg szívű ember távozott Birgit Nilssonnal, a világhírű svéd szopránnal, akit január 11-én helyeztek örök nyugalomra. Mint honfitársai közül sok híres énekest, őt is elsősorban Wagner-interpretátornak tartották. Valóban ideális Wagner-heroina volt, de jóval sokoldalúbb annál, hogy csak az legyen.

1918-ban született Karup mellett, egy majorban. Szép hangjára korán felfigyeltek, de csak 1941-ben került a stockholmi Királyi Zeneakadémiára, ahol többek között olyan kiváló tanára volt, mint a neves angol tenor, Joseph Hislop. 1946-ban Stockholmban debütált nagy sikerrel, Weber Bűvös vadászának Agátha szerepében. Már stockholmi periódusa alatt nagy repertoárt énekelt: Lady Macbethet, Aidát, Toscát, a Rózsalovag Marsallnéját és két Wagner-szerepet: Vénuszt és Sentát. Első jelentős külföldi vendégszereplésére 1951-ben került sor: a glyndebourne-i fesztiválon Mozart Idomeneójában lépett fel mint Electra. Volt egy másik parádés Mozart-szerepe is: Donna Anna a Don Giovanniban. 1954-ben revelációként hatott müncheni fellépéssorozata a teljes Ring Brünnhildéjének szerepében. Ugyanabban az évben a wagnerianizmus Mekkájában, Bayreuthban a Lohengrin Elzájaként lépett színre. Azután már szinte folyton úton volt, nincs jelentős operaház és fesztivál, amelynek ne lett volna felcsigázott érdeklődéssel várt sztárja. Ez a felfokozott várakozás, amely a megfelelni akarás görcseit okozva már sok pályatársa idegeit kikezdte, úgy hatott erre a jó kedélyű, közvetlen, kiegyensúlyozott asszonyra, mint a jó versenyparipára az ügető látványa: hihetetlen teherbírással vette az akadályokat, nem ismert fáradtságot, gátló tényezőt. A stressz ellen humorral védekezett, megvolt az a képessége, hogy egy-egy mondatával, gesztusával vidámságot vigyen a próbák feszültségtől szikrázó légkörébe.

Remek technikával megszólaltatott, nagy vivőerejű, csodálatosan kiegyenlített hangja hosszú évtizedekig megőrizte szépségét. Előzőleg már sok nagy operaházban megcsodált, legendás Izolda-alakításával 41 évesen hódította meg a New York-i Metropolitant, és 51 évesen, amikor a legtöbb énekes rég túl van karrierje csúcspontján, világszenzációt keltett a veronai Arénában egy gyilkosan nehéz szólam, a Turandot megszólaltatásával. Elnyűhetetlen – nyilatkozták róla a pályatársai. Élesen metszett arcvonásaival, zömök, darabos termetével nem mutatott illúziókeltően a színpadon, színészi eszköztára is korlátozott volt, a hangjával alakított, de azzal tökéletesen. Páratlan művészetét a hangfelvételek hosszú sora őrzi, a későbbi nemzedékek okulására és gyönyörűségére.