Elhunyt a világhírű dunaszerdahelyi cigányprímás

Zenész családban született Nagyabonyban, mindkét nagyapja prímás volt, kiskora óta hegedült – tizenhárom évesen alapította meg első zenekarát, akikkel nem sokkal később már búcsúkban, lakodalmakban játszott. 

Később felvették őket a felső-csallóközi Magyar Népi Együttesbe. 1957-ben részt vettek a Csehszlovákiai Együttesek Országos Versenyén, ahol első helyezést értek el. 1969-ben tíztagú cigányzenekaruk meghívást kapott egy évre egy finnországi showba való szereplésre. Ez olyan jól sikerült, hogy visszahívták őket, és egész Skandináviát körbeturnézták, majd  Ausztria, Németország és Svájc következett. Banyák István összesen 27 évig zenélt külföldön. 

Nyugdíjba vonulása után itthon igyekezett a lehető legtöbbet tenni a cigányzene presztízsének növeléséért. Megtalálták őt a fiatal tehetségek is, akiknek útját lelkesen egyengette. Nemcsak tanította őket, hanem fellépéseket is szervezett nekik, a legjobbak pedig az ő közbenjárására kerültek be a Rajkó Zenekarba.

Megalakította a Roma Muzsikusok Polgári Társulását, amelynek élén 2004-ben felélesztette Dunaszerdahelyen a Bihari János emlékünnepséget, 2005-ben pedig szobrot állíttatott Bihari János prímás tiszteletére. 2008-ban megalapították a Bihari János Együttest, amely magyar nótákat, operetteket és cigánydalokat játszik. Banyák István ennek a cigányzenekarnak volt a vezetője.

Dunaszerdahely város Pro Urbe-díjjal jutalmazta Banyák Istvánt a kultúra terén kifejtett kimagasló munkásságáért. Megkapta a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, illetve a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának nívódíját. 

Még tavaly is lelkesen szervezte a Bihari-emlékünnepséget. Azt vallotta, hogy a nívós muzsika iránt ma is lenne érdeklődés, mert nincs olyan élethelyzet, amelyhez ne passzolna egy nóta. Nagy szívfájdalma volt, hogy a városokból eltűntek a zenés helyek, így, akik muzsikálásból szeretnének megélni, kénytelenek külföldön munkát keresni.