Életútját beragyogta a siker

A Reindl Ludovika nevet valószínűleg kevesen ismerik, ha viszont azt írom le, hogy Blaha Lujza, szinte mindenkinek automatikusan beugrik egy mosolygós arc, csipkés, bodros vállkendőben, félprofilból, ahogyan a nemzet csalogányát az egyik legismertebb fénykép megőrizte az utókornak. Élete kész regény, miként a kor is, amelyben élt.

Blaha Lujza Rimaszombatban született, és az itteniek gömörinek tartják őt, bár csupán a véletlen hozta úgy, hogy 1855. szeptember 8-án éppen ebben a városkában látta meg a napvilágot. Édesapja, Reindl Sándor a császári hadsereg őrmestereként Nyíregyházán szeretett bele Ponti Lujza színésznőbe. A fiatalok egybekelését mindkét oldalon ellenezték a szülők. A fiatal őrmester azonban még a katonai pályáról is lemond (igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy nem volt elég pénze befizetni a tiszti kauciót), csak hogy egymáséi lehessenek. 1848. február 24-én kötöttek házasságot, s pár hét múlva az ifjú férj már huszártiszt a honvédseregben.

Reindl Sándor végigharcolta a szabadságharcot, és Világos után bujdokolnia kellett, így feleségével beálltak Láng Boldizsár vándorszínész truppjába, ahol aztán Várai néven színész lett. Egyik felvidéki útjukon a Losonc felől Rimaszombatba érkező társulat kocsiján olyannyira elővették a várandós fiatalasszonyt a szülési fájdalmak, hogy betérni kényszerültek a város első házába. ĺgy lett Marczel József csizmadiamester otthona a kis Reindl Ludovika szülőháza.

A kisleánynak – akit Ludovikának kereszteltek ugyan, de anyja után mindenki csak Lujzának hívta – az a Prielle Kornélia volt egyik dajkálója, akit Petőfi egyszer feleségül kért. Lujza, akinek rendkívüli tálentuma igen korán kitűnt, mondhatni, a színpadon nőtt fel, már zsenge gyermekkorában is kisebb-nagyobb szerepeket kapott, s ugyan mi lehetett volna más belőle, mint színésznő?! Korai árvaságra jutott, édesapja 1856-ban Kassán, egy színielőadás közben halt meg a színpadon. Gyámja, Kölesi Antal neveltette tovább a tehetséges leányt, aki így első szerepeiben Kölesi Lujza néven lépett színpadra. 1864-ben már a budai Népszínházban játszott, de Sipos Károly nemsokára Szabadkára szerződtette, ahol megismerkedett életének egyik legmeghatározóbb személyiségével, a cseh nemzetiségű Blaha Jánossal, a szabadkai színház katonazenekarának karmesterével. Blaha János észrevette a feltűnően szép és kiemelkedően tehetséges ifjú leányt, felkarolta, taníttatta, majd 1865-ben feleségül vette. Boldog házasságuk sajnos csak 1869-ig tartott, ám Blaha János elhunyta után Lujza tiszteletből és hálából élete végéig megtartotta első férje vezetéknevét.

Blaha Lujza életútját beragyogta a siker, szerepeit oldalakon át lehetne sorolni. Pedig embert és tehetséget próbáló idők voltak azok! A színházak néha háromhetente új darabbal álltak közönség elé, s bizony, nem voltak pihentető időszakok, állandóan színpadon kellett lennie a színésznek, ha élni, ha enni akart. Blaha Lujza kitűnő énekhangja, természetes színpadi mozgása, sugárzó tehetsége, biztos és mély szakmai tudása, embersége, belső és külső emberi szépsége azonban egész életére biztosította számára a sikert. Valósággal kapkodtak érte a színházigazgatók, mert ahol Blaha Lujza játszott, ott egészen biztosan ki lehetett tenni a táblát: minden jegy elkelt! Pályáját 1887-ben egy hirtelen jött betegség megakasztotta, és csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhette életét. 1894-ben már a visszavonulásra is gondolt, Balatonfüreden vett házat, talán öreg napjaira szánta pihenő fészeknek. Utolsó nagy sikerét 1908-ban, Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymama című színművében aratta, és végül is csak 1914-ben vonult vissza, de 1923-ban még így is színpadra lépett, hogy együtt ünnepeljen a Nemzeti Színház többi művészével. Blaha Lujza élete végén a ma róla elnevezett budapesti tér egyik lakásában lakott. Utolsó kívánsága az volt, hogy Jókai közelében nyugodhasson a Kerepesi temetőben. Sírja ma a magyar színházművészet egyik zarándokhelye.

Hogy földijei, Rimaszombat lakói sem feledkeztek meg Blaha Lujzáról, annak bizonyítéka, hogy születésének 155. évfordulóján megemlékeznek a magyar színművészet nagyasszonyról, akinek a két világháború között mellszobrot is állított a város. Szombaton este 18 órakor itt helyezik el az emlékezés koszorúit. Az ezt követő ünnepi gálaest 19 órakor kezdődik a városi művelődési központ színháztermében, ahol a Pólos Árpád által összeállított műsorban fellépnek Kövesdi Szabó Mária és Maneszes István, a kassai Thália Színház művészei, Bősi Szabó László, Dóka Zsuzsa és Lévay Ágnes nótaénekesek, valamint György Béla és népi zenekara.