Éjféli mise amerikai gyóntatóval

Szabó István és Stellan SkarsgardČTK-felvételekCannes már csak filmes nagyvásár. Piac, ahol eladni és (jó áron) venni egyformán fontos. Az üzlet mögött pedig nincs pompa és elegancia, ez a producerek kőkemény világa. Sztárnak lenni Karlovy Varyban élvezet. Ez még mindig Jean-Marc Barr állítása. De hasonlóképpen érezhetnek az angolok is. Michael York boldog volt, amikor éppen harmincéves filmjével, a Kabaréval Karlsbadba hívták. Forgatott már itt. A gyűrűben egy náci orvos fiát játszotta, s azóta várta, hogy egyszer munka nélkül is kellemes napokat tölthessen a városban. Ez most meg is történt. És hogy még boldogabb lehessen: az elmúlt évtizedek során nyújtott filmes alakításaiért a város elismerését kapta.

York, bármilyen furcsán hangzik is, a tegnap sztárja, Hugh Grant, akit pár évvel ezelőtt egy színes bőrű „micsodanővel” csíptek nyakon (?), s ezzel a teljesítményével minden addigi alakítását felülmúlta, harmincvalahány éve ellenére is mai sztárnak számít. Karlsbad idei fesztiválján ő is itt lett volna, ha a producere is így akarja. A meghívást tudniillik elfogadta, mert mint válaszlevelében írta: nagyon sok angol kollégája biztatta, hogy csak jöjjön, itt aztán remekül fogja érezni magát, lesik s teljesítik minden óhaját. Producere azonban az utolsó pillanatban mégsem engedte. About a Boy című legújabb filmjével, amelyben egy gazdag és gondtalan londoni playboyt játszik, végül is Japánba küldte és nem Karlovy Varyba, ahol ez lesz a fesztivál záróakkordja. Levelében Hugh Grant azonban azt is elárulta: a pokolba kívánja a film producerét. Ilyen rossz érzéssel még soha sehova nem utazott, a szerződésében azonban az is ott van, hogy a filmmel kapcsolatos reklámhadjáratot a producer megítélése szerint kell szolgálnia.

Karlovy Vary egyébként valóban tejben-vajban fürdeti meghívott vendégeit. A fesztivál évről évre nagyobb anyagi támogatást élvez, ennek eredményeként aztán évről évre puccosabbnak tűnik. Az idén például már a sztárok sem fényes hintókban vonultak végig a Kolonnádon. Ezüst színű luxuskocsikban suhantak, így aztán közelről csak azok láthatták őket, akik már órákkal a nyitóceremónia előtt a fesztiválpalota királykék szőnyeggel borított lépcsői előtt tolongtak.

Szabó István, a Mephisto Oscar-díjas rendezője akkor kapta az első nagy tapsot, amikor legújabb alkotása, a Szembesítés bemutatója előtt, éjjel fél tizenkettőkor azt mondta a Thermál Szálló nagymozijában: izgult, hogy ilyen későn hányan lesznek kíváncsiak súlyos erkölcsi kérdésekkel foglalkozó, négy emberre összpontosító kamaradrámájára. A Furtwängler-történet kvalitásai azonban az éjszaka kellős közepén is erős hatást gyakoroltak a nézőkre. A százöt perces film végén valósággal tombolt a közönség. Szabó István azonban mindebből már semmit sem hallhatott, hiszen filmjének főszereplőjével, most Lars von Trier felfedezettjével, a Hullámtörők szerencsétlenül járt tengeri olajfúrójával, Stellan Skarsgarddal beszélgetett valahol. Skarsgard ugyanis az elmúlt hónapokban Kambodzsában forgatott. A Furtwängler-film éjféli mise volt a fesztiválon. A jeles német dirigens és Steve Arnold, a nácitalanítlás amerikai vezetője, a megszállott igazságkereső hatalmas szellemi párharcáról szól, amelyben „gyónó” és „gyóntató” egyetlen pillanatra sem ereszti el erős szorításából a közönséget. Furtwängler, mint ismeretes, szoros kapcsolatokat ápolt a hitleri rendszerrel, magas kultúrpolitikai pozícióját kihasználva azonban több zsidót mentett meg a biztos haláltól. Bűnös vagy becsületes? – ez itt a kérdés. Szabó István filmje egyértelmű választ ad rá. Nagy horderejű, becsületes munka.