Egy szomorú történet

Pozsonyban lakó tizenéves olvasónk a minap egy hosszú levélben felrótta nekem, hogy túlságosan pesszimista vagyok, és korunk zenei életét az esetek többségében rossz fényben tüntetem fel. Állítólag a jót nem veszem észre. Vitatkoznék vele. Szerintem a zenei világ igenis jó irányba halad, egyre több zseniális zenekar tűnik fel. Csak sajnos a legtöbbje nálunk ismeretlen marad… Szóval nem vagyok pesszimista.

A levél kapcsán eldöntöttem, ezúttal csupa szép dologról fogok írni, de később eszembe jutott, hogy mégsem tehetem. George Michael bejelentését ugyanis nem hagyhatom figyelmen kívül. Két hete a Berlini Filmfesztiválon végső elkeseredésében kürtölte világgá, hogy visszavonul. Szerinte az a stílus, amit ő képvisel, halott, és a mai popzenével már nem tud és nem is akar azonosulni.

A fesztiválon mutatták be az életét feldolgozó A Different Story (Egy másik történet) című dokumentumfilmet. Az alkotásban őszintén vall önmagáról, botrányairól. Beszél az egykori kiadója ellen indított perről, bírálja az amerikai elnököt, és arról is mesél, hogy az iraki háború milyen hatással volt a karrierjére. Kitér a hírhedt 1998-as rendőrségi ügyére is, amikor szeméremsértésért letartóztatták, és AIDS-ben elhunyt társát, Anselmo Feleppát is megemlíti. „Azt gondolom, fontos a rajongóimnak, hogy bemutassam az életemet, mielőtt végleg eltűnök. Továbbra is zenélni fogok, de a közéletből kivonom magam. A visszavonulásom nem jelenti azt, hogy nem írok több dalt. Azt tervezem, hogy az interneten teszem közzé az új számaimat, a befolyt öszszegből pedig jótékonysági szervezeteket fogok támogatni. Egyszerűen nincs szükségem az emberek pénzére. Szeretnék végre boldogabban élni, távol a reflektorfénytől” – jelentette ki a film premierje után.

Nekem úgy tűnt, komolyan gondolja. Elszánt volt. És elkeseredett. Nem ért váratlanul a bejelentés, mivel az elmúlt időszakban többször szóba hozta a visszavonulását. Sajnos az emlékezetes „WC-s kalandja“ után nagyon sokan ellene fordultak, nem igazán találta meg a helyét a zenevilágban. Több kislemeze Európa-szerte csúfosan megbukott, a prűd Amerikából pedig szinte teljesen kiszorult. Aztán tavaly végre megtört a jég, a Patience című lemezével szép sikert aratott az öreg kontinensen, de a tengerentúlon mindössze 363 ezer példányt sikerült belőle eladni.

Én sajnálom őt. És sajnálom magunkat is, hiszen egy újabb legenda tűnik el a színtérről.

Olvasónknak ünnepélyesen megígérem, hogy a jövő héten egy szenzációs bejelentésről lesz szó a rovatunkban. Egy örömteli hírről! Egyelőre csak annyit, hogy a Neoton Famíliával kapcsolatos. Persze csak akkor fog olvasónk neki örülni, ha ismeri és szereti a zenekart. Én remélem, hogy igen. (péjé)