Egy szlovák regény, amely mindannyiunkról szól

A díj célja az európai értékek népszerűsítése és az Európai Unió kulturális sokszínűségének demonstrálása. Tizennegyedik alkalommal hirdettek győztest Párizsban, a díjazottak hagyományosan Brüsszelben veszik át a tízezer eurós pénzjutalommal járó elismerést. A támogató bizottság – amelynek tiszteletbeli elnöke Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke – tíz esszét és regényt javasol előzetesen, amelyből a zsűri választja ki a kategóriánkénti győztest. A szakmai zsűri olyan vezető lapok publicistáiból áll, mint a Le Monde, a Le Figaro, a Handelsblatt, az El Pais, a Politico vagy a Gazeta Wyborcza. 

Érdekesség, hogy Pavol Rankovnak ez volt az első regénye, és 2009-ben már megkapta érte az Európai Irodalmi Díjat, amelyet a legtehetségesebb pályakezdőknek ítélnek oda. A könyvből készült színdarabot a Nemzeti Színházban mutatták be, ebben Gál Tamás is szerepelt, aki később a Csavar Színházzal elkészítette a magyar verziót. 

A történet a lévai strandon kezdődik 1938-ban, ahol egy magyar, egy cseh és egy zsidó fiú verseng ugyanazért a szlovák lányért. A történelem átgázol az életükön, a zsidóüldözés, a szocialista agymosás, besúgás, kitelepítés, szovjet megszállás – megannyi megpróbáltatás, amelyek miatt az egykori barátok egymáshoz való viszonya gyökeresen megváltozik. A társadalmi viszonyok egyre bonyolultabbak lesznek, a tisztánlátás pedig bizonyosfajta önként vállalt vaksággal párosul. Az emberi tartását minden körülmények között megőrző Mária a történet során mindhárom férfitől karnyújtásnyira kerül, ám az 1968-as események mindannyiuk sorsát végleg megpecsételik. 

A regény magyar változata a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg, Mészáros Tünde fordításában. 

„A négy főszereplőnek ugyan háromféle nemzetisége van, de a történelem által egybesodort népek között nem nagyon szokás nemzetköziségről beszélni, azt hiszem. Máriát, Gabrielt, Pétert és Honzát a nagyon is hús-vér mivoltuk és pikareszk kalandjaik ellenére akár allegorikus alakoknak is láthatom, és mint ilyenek, más földrajzi koordináták közé, és bármely más időintervallumba helyezve is működhetne bennük és körülöttük az, amitől a regényt nem csak a hazai közönség érzi magáénak – véli a fordító. – Ez nemcsak Rankov első regénye volt, hanem az enyém is. Néhány novellától eltekintve ez volt az első műfordításom, és azóta is az egyetlen, amit a munka megkezdése előtt végigolvastam. El voltam tőle ragadtatva, ráoktrojáltam hát magam a Kalligram Kiadóra, ők pedig vállalták a kockázatot, és megbíztak a fordítással. Általában nem szeretem, vagy nem merem nyomtatásban újraolvasni a munkáimat, ezt azonban kénytelen voltam, mivel idén tavasszal a budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem felkért egy beszélgetésre ezzel kapcsolatban. És tíz év után is tudtam élvezni a sztorit, rötyögni a történelmi groteszkeken, és tíz év után is azt gondoltam, hogy ej, de jó kis könyv ez” – mondta Mészáros Tünde. 

A szerző a tervek szerint februárban veszi át az Európai Könyvdíjat Brüsszelben.