Egy régi nyelvhasználati hiba

őt a legtermészetesebb valóságként könyvelték el, és hiszik ma is, hogy ha a városi művelődési központ teljes magyar neve egy magyarlakta városban ez: Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ, Komáromi Városi Művelődési Központ, akkor e két név betűszóval kifejezett formái is csak ezek lehetnek: Dunaszerdahelyi VMK, illetve Komáromi VMK. Régóta gyanakodva néztem a művelődési központok magyar nyelvű hirdetéseit is, mert ezeknek az intézményeknek a betűszói nevei közelebb álltak a szlovák betűszói nevekhez, mint a magyarban használtakhoz. A szlovák alakokban a betűszóval kifejezett tagot valóban csupa nagybetűvel írjuk, de a magyarban nem. Hogy miért? Azért, mert a magyarban a városi művelődési központ önmagában nem tulajdonnév, hanem köznévi jellegű, kis kezdőbetűkkel írandó kifejezés; betűszói alakjának szavait is így írjuk: vmk. Ha ez a betűszói alak tulajdonnévnek válik tagjává, akkor is csupán a betűszói név kezdőbetűjét írjuk nagybetűvel Dunaszerdahelyi Vmk, Komáromi Vmk. A magyarban ugyanis a tulajdonnévi jellegű betűszóknak csupán a kezdőbetűiket írjuk nagybetűvel. Kerüljük tehát az ilyen írásmódot: Dunaszerdahelyi VMK; Komáromi VMK. Nagy kárt okoznak azok az alkalmazottak is, akik hivatalos leveleikben, szórólapokon, plakátokon ezeket az alakokat terjesztik. Ajánlatos tehát a jövőben nem a szlovák, hanem a magyar helyesírás szabályaihoz igazodni, ha a magyar nyelvi alakra lesz szükségük. Ezeket a szabályokat ugyanis nem a hivatali munkahelyek fogalmazzák meg, nem a hivatali főnökök rendelik el, hanem a magyar nyelvre vonatkozókat a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága, a szlovák nyelvre vonatkozókat a Szlovák Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága állapítja meg. Mindkét nyelvnek megvan a saját helyesírási szabálykönyve; szerezzük be és szükség esetén lapozzuk fel ezeket! (Sőt azt is el tudom képzelni, hogy a művelődési központ a könyvtára számára beszerzi mindkettőt, s a dolgozók onnan kölcsönzik majd ki.) Ezekből tájékozódjunk, ne más tájékozatlan személyek gyakorlati, de hibás munkáiból! Semmiféle érdek nem fűz bennünket ahhoz, hogy a magyar nyelv használatában a szlovák nyelv helyesírásának szabályait alkalmazzuk, mert ez – mint a fentebb ismertetett eset is bizonyítja – anyanyelvünk hibás használatát idézi elő. Fontos tehát, hogy akik kétnyelvű környezetben látnak el hivatali feladatokat, jól ismerjék mind a szlovák, mind pedig a magyar nyelv helyesírásának szabályait.Jakab István