Egy pedagógus irodalmár

Egész pedagógiai pályafutása a magyar tanszékhez köti, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig előadottSomogyi Tibor felvételeEmberi és szakmai fejlődését attól kezdve követem figyelemmel, hogy pozsonyi és budapesti tanulmányai befejezése után a magyar nyelvi és irodalmi tanszék munkatársa lett. Munkahelyünkön több mint harminc évig ültünk közös irodában. Annak ellenére, hogy más-más környezetből jöttünk, s hogy a véleményünk sem egyezett mindig mindenben, megtanultuk egymást kölcsönösen respektálni, megérteni, biztatni és támogatni a magánéleti gondok leküzdésében és az 1968 augusztusa utáni nehéz idők túlélésében.

Feltételezem, csak kevesen tudják, hogy szorgalmas pedagógiai és kutatói munkája mellett az 1968-as események után, amelyek negatívan befolyásolták több kollégám tudományos előrelépését az egyetemi karon, Garaj Lajos hatásos és figyelemre méltó művészeti formáját találta meg a tiltakozásnak: bibliai ihletésű verseket írt. (Kár, hogy ezek a mai napig kéziratban maradtak, hiába szorgalmazta kiadásukat.)

Garaj Lajos megfontoltan és ambiciózusan lépett be az irodalmi életbe, nem könnyű célt tűzve maga elé: hogy a szlovák társadalomnak bemutassa azt a legjobbat, amely a fordításirodalomból hiányzott az újabb magyar irodalomból. Olyan példák álltak előtte, mint a nagy szlovák költők, Emil Boleslav Lukáč, Valentin Beniak és Ján Smrek, akik nagyszerű versfordításaikkal oly sokat tettek azért, hogy a szlovák kulturális közvélemény megismerhesse a magyar költészet gyöngyszemeit. Regények egész sorát ültette át magyarból szlovákba, és írt hozzájuk előszót, egyebek között Sánta Ferenc Ötödik pecsét, Szabó Magda Eszter két arca, Duba Gyula Ugrás a semmibe című művét.

Egész pedagógiai pályafutása a magyar tanszékhez köti, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig előadott. Hallgatók több nemzedékét vezette be a magyar felvilágosodás és reformkor irodalmába, valamint az 1945 utáni magyar literatúrába. Pedagógusi munkája mellett szlovák és magyar lapokban publikált.

Garaj Lajos tudományos kutatásának fókuszában néhány olyan irodalmár áll, akihez folyamatosan visszatért; ilyen mindenekelőtt Móricz Zsigmond.

A nehézségek ellenére, amelyeket a normalizáció időszakában karrierje útjába gördítettek, Garaj Lajosnak megkésve, csupán 1978-ban sikerült megvédenie a modern magyar regényről írt kandidátusi munkáját, annak köszönhetően, hogy egyik opponense Ivan Kusý professzor volt, aki nagyra értékelte az előterjesztett munka fontos hozadékát az irodalomtudomány számára. Ez a munka 1997-ben jelent meg könyv alakban. A szerző ebben Móriczon kívül a Nyugat-nemzedék több tagjával foglalkozik: Kaffka Margittal, Kosztolányi Dezsővel s központi helyen Németh Lászlóval.

A következő író, akihez Garaj több alkalommal is visszatért: Madách Imre, akinek fő művét, Az ember tragédiáját történelmi, filozófiai és irodalmi vizsgálódásnak is alávetette. Mély szakmai alapossággal foglalkozott e mű szlovák fogadtatásával. Jelenleg olyan monográfián dolgozik, amelynek témája éppen Madách fő műve. Ebben a befejezés előtt álló munkájában Garaj Lajos figyelemre méltó és bátor szemlélettel hasonlóságot keres Madách filozófiája és életpályája, valamint az orosz irodalom óriása, Dosztojevszkij élete és munkássága között.

Ez ideig Garaj Lajos kétségtelenül legösszetettebb műve Gömör megye irodalmi és kulturális múltjával foglalkozik. Ez hosszú évek tudományos kutatásának eredményeként nemcsak Gömör irodalmárait, hanem a kultúráját alakító személyiségeket is tárgyalja, ugyanakkor a térség irodalmi-kulturális fejlődésvonalait is feltérképezi.