Kultúra

Egy korszerűtlen srác

Ő volt a szlovák Paul McCartney – olvasható a legtöbb nekrológban a köztudottan Beatles-imádó Miroslav Žbirkáról, akit váratlanul, 69 évesen elveszítettünk. Azt hiszem, mondhatom így, mindannyiunk nevében, mert az itteni magyarok, hacsak nem befogott füllel éltek az elmúlt negyven évben, szintén szerették a legendás dalszerző-énekest. Aki sokkal több volt, mint a szlovák Paul McCartney.
author
Juhász Katalin

2021. november 11. 19:19

dd
Nagy tervei voltak még. - TASR/AP-felvétel

Egy olyan korban hozott nekünk Csehszlovákiába egy kis üde nyugati fuvallatot, amikor egészen más szelek fújtak errefelé. Egyebet nem is tehetett, hiszen a génjeiben hordozta a világpolgárságot: édesanyja angol volt, édesapja szlovák. Ők ketten Londonban találkoztak a háború alatt egy kocsmában, ahová Žbirka úr beugrott egy italra. Pozsonyban telepedtek le, három fiuk született, Miro volt a legkisebb. Az utcabeli fiúk „angolsága” miatt elkezdték Mekynek hívni, ő pedig nem tiltakozott, sőt zenélni is ezen a néven kezdett, aztán rászóltak fentről, hogy maradjon inkább Miroslav.

Zenekarát, a Modust 1976-ban alapította Ján Lehotskýval és Marika Gombitovával, azonnal berobbantak a köztudatba, a következő évben az Úsmev című dallal már meg is nyerték a Pozsonyi Lírát. Ez volt az itteni Táncdalfesztivál, mindenki ezt nézte az egyetlen elérhető tévécsatornán. A Modus pedig, amellett, hogy hazai kedvenc lett, a kevés exportképes szlovák produkciók egyikének bizonyult. Végigturnézták a szocialista blokk országait, még a baráti Vietnámba is kiküldték őket.

Később Laco Lučenič gitárossal megalapította a Limit együttest, amely szólópályája alatt is kísérőzenekara volt. Első önálló lemezén, (Doktor sen, 1980) már olyan ikonikus slágerek szerepeltek, mint a V slepých uličkách vagy a Balada o pol'ných vtákoch, amelyet az akkoriban szárnyát bontogató Dieter Bohlen is remekműnek tartott, ezért egyszerűen ellopta, és minimális dallamváltoztatásokkal felénekelte németül a saját albumára. A koppintás persze kiderült, hosszú huzavona után Meky is a borítóra került szerzőtársként, ennyit tudott elérni a menedzsere. De ennyiből is látszik, hogy ha külföldön születik, vagy esetleg Londonban marad a család, világhírű dalszerző lehetett volna belőle.

Vagy ki tudja? Lehet, hogy elnyelte volna őt a nagy angol aranybánya, azaz odakint a sok ragyogó tehetségű dalszerző egyike lett volna, idehaza viszont olyan aranyásó lett, aki nemcsak rátalál a rögökre, hanem szépen megtisztítja őket és kiállítást szervez belőlük a múzeumban, ahol ő maga a tárlatvezető, hogy az érdeklődők biztosan megkapják a fontos információkat. Megszállottan gyűjtötte a lemezeket – külföldi turnéin is főleg azt várta, mikor mehet már be egy lemezboltba – kamaszos lelkesedéssel és csalhatatlan ízléssel tanult a nagyoktól, de soha egy sort sem koppintott. Elleste viszont azt, hogyan kell felépíteni egy dalt, milyen a jó szerkezet, dallam és szöveg. Ez utóbbihoz nem annyira értett, viszont a legjobbakkal dogozott együtt, olyan szövegírói voltak mint Ján Štrasser vagy Kamil Peteraj. A nyolcvanas évek elején bizony ritkaságszámba ment nálunk, ha egy dal szólt is valamiről. És a hallgatók úgy meghatódtak ettől, meg persze a remek melódiáktól, hogy az előadó antisztáralkata, divatjamúlt öltözködése, hatalmas pápaszeme sem érdekelte őket. Imádták Meky Žbirkát, aki később tudatosan rá is játszott erre az antisztárságra (1984-es albumának címe Nemoderný chalan).

Ő volt az első szlovák előadó, akinek sikerült legyőznie Karel Gottot a Zlatý slávik szimpátiaszavazáson, azaz Csehszlovákia legnépszerűbb énekese lett 1982-ben. Egy évvel előtte Marika Gombitovával főszerepet játszott egy kultikussá vált tévés musicalben (Neberte nám princeznú), amelynek zenéjét az egy generációval idősebb másik pozsonyi zseni, a szlovák rock úttörője, Dežo Ursiny írta. Azaz tévedhetetlen szimattal választotta ki maga mellé a legjobbakat, és lemezein, koncertjein is mindig a tökéletességre törekedett.

A rendszerváltás után még könnyűzenei tévéműsort is vezetett (Rythmick), amelyben külföldi lemezeket mutatott be a szlovákiai fiataloknak. Akik még emlékeznek erre, bizonyára egyetértenek velem, hogy Mekynek ez a szerep is jól állt, ráadásul megtanulhattuk tőle helyesen kiejteni az angolszász előadók neveit. Az újságírók is imádták, mert okos volt, szellemes és szórakoztató, remekül tudott beszélni a zenéről, történeteket mesélni, és olyan hamisíthatatlan angol humora volt, ami nálunk szintén ritkaságszámba ment. Ezért aztán a sajtó is tele volt vele, nemcsak a rádió, anélkül, hogy különösebben menedzselte volna magát. És egy idő után az is érdekelni kezdte az embereket, amit a közéletről gondol. Prágai lakosként 2018 márciusában ott állt a Vencel téren összegyűlt tömeg előtt, amely kormányváltást követelt Szlovákiában a Kuciak-gyilkosságra reagálva.

Teljesült két nagy álma: találkozhatott Paul McCartney-val, és dolgozott az Abbey Road stúdióban, amelyet a Beatles tett híressé. Először csak egy dalt rögzített ott, legközelebb már egy dupla albumot.

Kevés halottól búcsúzik országa államfője. Zuzana Čaputová valami olyasmit mondott, hogy fiatalkori emlékeink örökre összekapcsolódnak Žbirka dalaival. És kevés halálhírre reagál műsorváltozással a köztévé, legutóbb talán Milan Lasica volt ilyen „fontos halott”. Szerda éjjel az STV leadta a Zlaté časy beszélgetős műsor egyik 2017-es részét, ahol Žbirka volt a meghívott vendég, Lasica pedig az állandó résztvevő.

Nagy tervei voltak, szerette volna a közönséggel együtt megünnepelni jövőre a 70. születésnapját – új dalokat, turnét ígért. A sors azonban közbeszólt. De így is teljes életművet hagyott maga után, még évtizedekig jól elleszünk vele..

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Még szavazhatunk 2019 homofóbjára

Már lehet szavazni az év homofóbjára

Rolls

Rolls-Royce Ghost Black Badge: ez az az autó, amit a dúsgazdagok is azért vesznek meg, hogy vezessék (FOTÓK)

váróterem k

Orvoshoz készül? Két biztosító megköveteli a szakorvosi beutalót

f

Talán véget érhetett Azovsztal ostroma

műanyag hulladék

Kigyulladt egy szemétlerakó, 300 ezer eurós kár keletkezett

sportatvben

Folytatódik a hoki-vb, de képernyőn a Liverpool is

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.