Egy költő hű marad önmagához

Megvallom: kétkedve vettem kezembe a kassai költő, Peter Bilý Szexodus című regényét. Ismét egy buzgó ifjonc, aki Charles Bukowsky vagy Henry Miller vállairól akar felkapaszkodni a Parnasszus csúcsára, gondoltam – majd kellemesen meglepődtem. Bilýnek hangja van – meglehet még csiszolatlan és néhol erőtlen, de legalább a sajátja.

Hogy az 1978-ban született Peter Bilýt az Isten iránt érzett odaadó szeretet, avagy a környezetével való meghasonlottság vezette-e az olaszországi Ágoston-rendi kolostorba, máig talány számomra. Tény, hogy a hosszas vívódást rövid elhatározás követte, s mintegy „hirtelen felindulásból” magára öltötte a novíciusok fehér csuháját. Mivel ettől nem szűnt meg embernek – és egyben gyarlónak – lenni, vétkezik, ahol csak tud, majd az egy év próbaidő letelte előtt kilép a rendből, és Spanyolországba utazik, ahol éppen annyi keresnivalója van, mint Olaszországban is volt. Gyakorlatilag semmi. A kényszer- vagy érdekházasság, a hosszabb-rövidebb ideig tartó baráti és szerelmi kapcsolatok „mámorában” tobzódva próbálja mozaikokból összerakni életének ezt a rövid, ámde mozgalmas részét, keresve az eszményi helyet, mely valahol két tüzes comb és a kolostor magánya között volna, félúton...

Két légyott között persze bőven marad ideje arra is, hogy az emberiséget foglalkoztató számos sarkalatos kérdésre keresse a választ – s ezeket részben elfogadható szinten meg is válaszolja. Bár nem feszeget dogmákat, azért több, mint figyelemre méltó például az a megállapítása, hogy „ha empirikusan be is bizonyosodnék, hogy Isten nem létezik, nem maradna más választásunk, mint (ismét?) kitalálni őt.”

A szlovák kritika a 2004-ben megjelent, eredetileg Démon svätosti címet viselő mű kapcsán – melynek sodró erejű „magyar hangját” Juhász Dósa János kölcsönözte – érdekes módon arra a következtetésre jutott, hogy „a szerző az életrajzi ihletésű regényt a cölibátus és a szex ellentétjére építette.” Ez így túl profán, hiszen a sorsvonalak összefonódásinak kutatása során jóval mélyebbre ás, a helyét kereső ember lelkének bugyráig jut. Ahogy a Fuga mundi című részben írja, „minél jobban akartam menekülni a valóság elől, annál inkább közeledtem hozzá. Már nem voltam képes belenézni abba a rengetek tükörbe, amelyek ott függtek felakasztva a saját bensőmben. Rejtőzködtem a világ elől?”

Az eredeti mű eddig három kiadást ért meg, a magyar nyelvű Szexodus a dunaszerdahelyi Nap Kiadónál jelent meg 2005. decemberében. Peter Bilý közben elkészült második regényével is, mely a „Vzbura anjelov”, azaz az Angyalok lázadása címet viseli. Ez utóbbi magyar változatáról még nem hallani, de a Szexodus megér annyit, hogy az ember néhány órára társul válassza saját kis „kivonulásához”.