Egy jó tollú állatorvos Afrikában

 

Ilyen szakember persze nem egy akadt: sokan tevékenykedtek akkoriban Afrika és Ázsia országaiban. Az Öt év Afrikában szerzőjét nemcsak az különbözteti meg tőlük, hogy rendkívül intenzíven érdeklődött az ottani emberek élete, kultúrája, szokásai iránt, hanem az is, hogy kiváló megfigyelő volt, s megfigyeléseit akkor papírra vetette naplószerű följegyzésekben. S még valamiben kitűnik kollégái közül: szinte szépírói vénával megáldott alkotó ember, aki, ha időbeli távolságból is, de könyv formájában képes volt megírni és megjelentetni élményeit, benyomásait, szerzett ismereteit.A könyv műfaját tekintve összetett alkotás: vannak fejezetei, melyek elbeszélő jellegűek (ezek általában az állatorvosi munkája közben szerzett élményeinek a feldolgozásai), szépirodalmi ihletettséggel megírtak. Ezeket a történeteket – nagy részük szinte egy-egy rövid novella — valami érzékeny líraiság is átszövi, s ez élményszerű olvasmánnyá teszi őket. Több fejezete leíró jellegű, formai és tartalmi szempontból a tudományos ismeretterjesztés műfaji követelményeinek felel meg, amit ezeknek az írásoknak a mondatszerkezete is tükröz. A legnagyobb érdeme a könyvnek, hogy a kétféle műfajnak megfelelő stílust olyan szerencsésen olvasztja össze, hogy az olvasó szinte nem is érzi az átmenetet a kettő között. Ha valami, akkor ez teszi igazán olvasmányossá a kötetet, olyan olvasmánnyá, amelyet nem lehet letenni. A könyv szerkezete arányos: kétharmad részt elbeszélő jellegű élménybeszámoló, egyharmad részt leíró jellegű, ismeretközlő. A bevezetőnek szánt, Algéria földje és népe című fejezet frappáns összefoglaló a „terepről”, ahol Fóthy János működött. A szerző lírai ihletettséggel írja élménybeszámolóit, lásd például a Sebészet az árokparton című részt. Ugyanakkor szelíd irónia is jellemzi szövegeit. Ez kétségkívül a szerző egyéni látásmódjából fakad, de a megírt események realitását, reális láttatását ez nem befolyásolja, sőt meggyőzőbbé teszi. A leíró jellegű szövegek rengeteg ismeretet közölnek a 70-es évek Algériájáról. Ebben a tekintetben külön kiemelendő a Szahara című fejezet, mely útirajzként is megállja a helyét, különösen amit a sivatag és a ló viszonyáról ír. Néprajzi érdekességek egész sokasága található ezekben a részekben az arabok, a sivataglakó tuaregek mindennapi életéből, az állatokhoz fűződő viszonyukról, de szól az arab nevekről, a muzulmán szokásokról, sőt még arab közmondásokat is közöl. Összefoglalva: Fóthy János Öt év Afrikában könyve hiteles beszámoló, ugyanakkor rendkívül érdekes, olvasmányos munka, mely minden olvasóréteg figyelmét felkeltheti.Kovács László