Egy jamboree, ami jazz és blues

KIS PÉTER

Sajtos Feri, a fesztivál szervezője nem is titkolta örömét, amikor Peter „Bonzo” Radványi, a nagyszombati származású bluesman (a Blues-Mother-In-Law zenekar alapító tagja és gitárosa) Szlovákia legjelentősebb blues-eseményének titulálta konferansziéjában a rendezvényt. Mert idén is a blues zenéé volt a főszerep, bár a legtöbb nézőt kétségkívül a pénteki sztárzenekar, a hazai progresszív zene ős-élharcosa, a Collegium Musicum (Frešo, Griglák, Valihora, Varga) vonzotta a helyszínre. A Jamboree pénteki napján Fedor Frešoék előtt a breznói René Lacko és a Downtown Band játszotta a fesztivál „fő védnökének” nak választott Jimi Hendrix dalait. René kitűnő és igazán elhivatott Hendrix-interpretátor.

A szerbiai Fingerbang zenekarról, akik az est záró koncertjét adták, nem sokat tudott a nagyérdemű, ám játékukkal sikerült lázba hozniuk az amúgy békésen punnyadó hallgatóságot. A koncert után meg is jegyezte a banda minden hangszeren játszó vezetője, hogy ilyent még nem ért meg, hogy a közönség ülve élvezze végig a Roadhouse Bluest.

A felszabadult hangulat ezután pár sarokkal arrébb, a Stardust Blues Pubban táncba és pogóba fordult: a Csukamájolajból áttranszformálódott Kierto Grande a szerbiai zenészekkel kiegészítve pörgette fel a bulit.

Míg pénteken a szünetekben az érsekújvári zenészekből verbuválódott Memphis Bell muzsikált, addig szombaton a farkasdi Free Songs Jazz zenélt, biztosítva a kávéházi hangulatot. A mozi nagytermében az afroamerikai származású Dorrey Lin Lyles kezdte a napot, igazi „ámerikás” blues hanggal, háttérben a Johnny Shepherd Banddel (a párkányi Pásztor Jancsi zenei formációja) – elbűvölve a közönséget széles mosolyával, kedves szavaival és csodálatos orgánumával. Repertoárjában hallható volt a Soul Of A Man, az Ain´t No Sunshine, a Woodoo Woman, a Leave Me Standing Alone és a kihagyhatatlan I Got My Mojo Working. A közönség álló tapssal jutalmazta a produkciót, csakúgy, mint az őket követő Varga János Project progresszív jazz-rock koncertjét.

Varga János anno Magyarország egyik legjobb zenekarában, a debreceni Eastben játszott, és ma is ugyanolyan erővel szól a gitárja, mint 20-30 évvel ezelőtt. Kissé meglepő volt a zenekar összeállítása: egy dobos, két ütőhangszeres, egy elektromos csellós, egy hegedűs és a gitáros. Az újabb állótaps és a ráadás-számok sikere nehéz helyzetbe hozta a következő előadót, a házigazda The Joint Venture zenekart, bár Sajtos Feriék beerősítettek Erik „Bobos” Prochászkával és Juraj Turtevvel, valamint megcsillanthatta tehetségét a zenekar új zongoristája, Fekete Tomi is. Ők is megérdemelten kaptak vastapsot a hálás közönségtől.

Ez után a koncert után nem jöhetett más, mint egy laza dzsemmelés a pinceklubban, amibe a nap fekete csillaga, Dorrey is bekapcsolódott.

Gyönyörű két jazz-bluesos nap volt, kíváncsian várjuk jövőre a tizedik, jubileumi Jazz Blues Jamboreet. A fesztivált Érsekújvár Kultúrközpontja is támogatta. Keep on bluesin!