Egy igaz mese a szabadságharc idejéből

Ozorai József Kuruc ősök című kétrészes regényének új kiadása – ezúttal egy kötetben – az író születésének 150. és Pográny község első írásos említése 930. évfordulója alkalmából jelent meg. A hajdan nagy sikert aratott regény első kiadása a szerző halála előtt egy évvel, 1929-ben látott napvilágot. A kuruc időkről szóló könyv hagyományt őrző irodalmunk egyik gyöngyszeme, melyet szerzője szerénységből nem is mert regénynek nevezni, hanem „csak korképek és egymásba kapcsolódó események sorozatá”-nak.

Ozorai József 1855. október 3-án született Érsekújvárott, és 1930. október 4-én hunyt el ugyanott. Földi maradványai a helyi Szent József-temetőben nyugszanak. Születése idejében szüleit még Ozorákoknak nevezték, s az író csak később tudta meg, hogy családjukat eredetileg Ozorovszkýnak hívták (mint könyvének egyik alakját), és a kuruc időkben telepedtek le szülővárosában. Alsóbb fokú iskoláit szülővárosában és Esztergomban, jogi tanulmányait Budapesten végezte. Tényleges katonai szolgálata idején súlyos fagysérülés érte, aminek következtében az egyik lába megbénult.

Szülei papnak szánták, de joggyakorlatot szerzett, majd ügyvédi irodát nyitott. Emellett pedig elbeszéléseket, cikkeket publikált, az Érsekújvári Lapok szerkesztője volt, és Fábián János plébánossal közösen történelmi kutatásokat végzett. Városa 1938-ban utcát nevezett el róla.

A regény Rákóczi Ferenc vitézeinek kalandjairól, hőstetteiről és szerelmeiről szól. „Ezek a kuruc vitézek az érsekújvári várbástyákon hadakoztak, és az érsekújvári határdűlők pázsitos mezőin, illatos rétjein, kopár tarlóin és hantos barázdáin száguldoztak paripáikon és vívták véres csatáikat. A harc elmúlta után Érsekújvárott telepedtek meg. Ott élték le életüket, és ott temetkeztek el. Emlékük felett ott még nem halt meg egészen, de már haldoklik a hagyomány” – írta idestova nyolcvan éve a szerző.

A könyvben megelevenedik előttünk Érsekújvárnak és környékének a múltja. Olvashatunk benne a híres hatszögű várról, amely a kor egyik legnagyobb erődítménye volt. Némi fogalmat ad erről a ma is létező kálvária és a várbástyáknak még megmaradt, komoran sötétlő romjai. Ezek a hatalmas bástyák a keresztény nyugatot sokáig megvédték a török hódítás ellen, végül azonban Érsekújvár is elesett. A vár 1685. augusztus 10-i visszavétele világtörténelmi esemény volt: sok európai nagyváros kivilágítással ünnepelte meg, emlékiratok és képek jelentek meg róla világszerte, sőt emlékérmeket is verettek ebből az alkalomból.

A regény hősei is az újvári várban katonáskodtak Rákóczi zászlaja alatt, Ocskay László ezredében. Ott szolgáltak az ostrom idején is. Amikor Ocskay eladta magát és ezredét, ők keresztültörték magukat a császári seregen és elmenekültek. Bujdosni kényszerültek, míg végül a jobbágysorsot választották az esztergomi érsekség területén.

A regény egy letűnt világ tiszta romantikájának kifinomult, ízes stílusú, meseszerű leírása.

Érsekújvár mellett szó esik benne például Nyitráról, Pogrányról, Menyhéről, Verebélyről, Léváról, Nagysallóról, Naszvadról, Anyaláról, Andódról, Kamocsáról, Deákiról, Szemeréről, Bajcsról, Farkasdról, Perbetéről, Udvardról és Gútáról is. E lebilincselő könyv emléket állít a kuruc kor egyszerű embereinek és nagy egyéniségeinek, és maradandó olvasmányélményt nyújt mindazoknak, akik érdeklődéssel fordulnak elődeink sorsa felé. A könyvhöz Miklósi Péter írt utószót. (Ozorai József: Kuruc ősök, Clara Design Studio, Csenke/ Čenkovce, 2004.)