Egy háborús bűnös története 18/6.

A furgon raktere tele volt pakolva a bútoraimmal, végre rászántam magam, hogy ezt-azt elhozzak Alsóvárosból. Varga hangja elég zaklatott volt ahhoz, hogy átverekedve magam a reggeli csúcsforgalmon ne a szolgálati lakáshoz robogjak, hanem egyenesen a minisztériumnál parkoljak le.
– Sebastian, hát itt van! – rivallt rám Varga a szokásos tettetett dühvel, mikor beértem, majd kiszólt a titkárnőjének, hogy hívassa be Oskart és Mirót. – Hiányoltuk. Csak nem hasmenése támadt? Ezek a szaros hétfő reggelek, mi?
– Uram, én igazán…
– Nyugi, Sebastian, nyugi. Örültem volna, ha itt van, de nem történt katasztrófa, a vészhelyzetet elhárítottuk.
– A vészhelyzetet?...
– No, maguk aztán villámgyorsak – üdvözölte Oskart és Mirót. Miután mind helyet foglaltunk a nagy tárgyalóasztal körül, és Varga kért magának egy méregerős kávét, utasította Oskart, számoljon be nekem a történtekről. – Elég mozgalmas volt itt a reggel, Sebastian, figyelje csak.
– Szóval – köszörülgette a torkát Oskar –, a tengeralattjáró-flotta matrózaival lezajlott incidens tegnap, vasárnap, november 2-án az esti órákban vette kezdetét. A vezérkar az október 17-én felülvizsgált és módosított haditengerészeti munkatervnek megfelelően november 2-án kiadta a parancsot a balti-tengeri nemzetközi hadgyakorlat megtartására, amelyben a két Type–209-es hajónak, a Michael Kappnak és a Raimond Schlicknek kellett részt venni, közösen a Bremen osztályú F213 Augsburg és F214 Lübeck nevű német fregattokkal, november 3. és 8. között. Axel Kühl tengernagy, a tengeralattjáró-flotta parancsnoka november 2-án este 18.30 körül kapta meg a vezérkar parancsát. Értesítette a két tengeralattjáró parancsnokát, illetve az illetékes műszaki személyzetet, majd visszajelzett a vezérkarnak, illetve a minisztériumnak. Ezt a visszajelzést a miniszteri iroda november 2-án este 19.06-kor kapta meg. Ezt követően a tengeralattjáró-parancsnokok riadóztatták a hajók legénységét, sorakozót rendelve el 19.30-ra. Az egyik hajó legénysége sem reagált pozitívan. A tengerészek körében az a híresztelés kezdett terjedni, hogy a kormány P. ellen akarja indítani a hajókat, katonai bevetés céljából. Ez ellen a tengeralattjárók legénysége tiltakozott. Mivel 19.30-ra a tengerészek elenyésző számban jelentek meg az elrendelt sorakozón, a parancsnokok tájékoztatták Axel Kühl tengernagyot, aki vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat során kiderült, hogy a hiányzó tengerészek – kivétel nélkül matrózok – a támaszpont területén kívül, egy Murphy nevű vendéglátóhelyen tartózkodnak. Axel Kühl tengernagy ekkor további eligazításért fordult a vezérkarhoz. Azt a parancsot kapta, reggelig halassza el a további intézkedéseket, s a halasztásról értesítse a tengeralattjárók legénységét a parancsnokokon keresztül. A parancsnokok kérésére Axel Kühl tengernagy még egyszer kérte a vezérkart, erősítsék meg ezt a parancsot, amire november 2-án este 20.45 körül sor került. Az üzenet másolatát a minisztérium 20.48-kor kapta meg. Ma, azaz november 3-án reggel 6.53-kor Axel Kühl tengernagy értesítette a vezérkart és a minisztériumot, hogy a tengeralattjárók legénysége nem tért vissza a támaszpontra, továbbra is attól tartanak, katonai bevetésre indítják őket p.-i célpontok ellen. Nem segítettek a leghatározottabb parancsok sem, a tengerészek ellenszegültek parancsnokaik felszólításainak, annak ellenére, hogy figyelmeztetve lettek, ezzel függelemsértést követnek el. 7.25 és 7.49 között videokonferencia zajlott le Poldauf miniszter úr és a vezérkar között. Döntés született róla, hogy a patthelyzetet, amely könnyen a haditengerészet tekintélyének megingásához vezethetett volna, az állambiztonsági törvény rendelkezései alapján kell feloldani. Poldauf miniszter úr a törvényből eredő jogkörénél fogva reggel 8.00 órai kezdettel lokális szükségállapotot hirdetett ki a támaszponton kívüli, a Murphy nevű vendéglátóhely öt kilométeres körzetében. A civil lakosság számára kijárási tilalmat rendeltek el. A helyszínre rendfenntartó egységeket vezéreltek, amelyek 8.20 körül megkezdték a tengeralattjárók legénysége ellenállásának felszámolását. Mivel a tengerészek nem reagáltak az újabb felszólításokra, hogy hagyják el a vendéglátóhelyet, és készek voltak fizikai összecsapásba bocsátkozni a rendfenntartókkal, azok 8.45-kor behatoltak a vendéglátóhelyre. A tengerészek provokatív magatartást tanúsítottak, s csatlakozott hozzájuk a vendéglátóhely néhány civil vendége. A kialakult összecsapásban a rendfenntartó erők kénytelenek voltak lőfegyvereket bevetni, minek következtében két civil állampolgár súlyos sérüléseket szenvedett. Azonnal helikoptert küldtek értük, s kórházba szállították őket B.-be. A matrózokat semlegesítették, és visszavonultatták a támaszpontra. Kihallgatásuk időközben megkezdődött. Poldauf miniszter úr már kiadta az utasítást, mely szerint a lokális szükségállapot 10.00-kor megszűnik.
Oskar alaposan kipirosodott az előadás alatt, jócskán beleélte magát.
– Köszönjük, Oskar – mondta Varga. – Nos, Sebastian, minden úgy történt, ahogy azt maga kifejtette az állambiztonsági törvényről szóló elemzéseiben. Van valami hozzáfűznivalója?
– Értesült már a sajtó a történtekről?
– Miroslaw?
– Tíz percen belül meg kell hogy jelenjen a hírügynökségi anyagok között a sajtóhír.
– Természetesen nem akarhatjuk eltussolni – mondta fellengzősen Varga –, az nem vezetne jóra. Jobb, ha mi jövünk elő a farbával. Számíthatunk rá, hogy bombázni fognak minket. A miniszter úr által jóváhagyottakon kívül azonban nem szivárogtatunk ki semmit.
– Poldauf miniszter úr nem óhajt sajtótájékoztatót tartani az ügyben? – próbálkoztam óvatosan.
– Maga ezzel ne törődjön, Sebastian – intett le Varga. – Helyette inkább dolgozzon ki egy elemzést a rendelkezésünkre álló információk alapján az akcióról, hogy mennyire volt kóser a törvény szerint. Ma délutánra, rendben?
Az irodámban belekukkantottam a szekrényem oldalára szerelt tükörbe – falfehér volt az ábrázatom, mintha én magam lőttem volna le azt a két civilt a Murphy nevű kocsmában. Micsoda blamázs! Varga mindazonáltal úgy tűnt, teljes biztonságban érzi magát. A közhangulat arról árulkodott, senkinek még csak meg sem fordult a fejében, hogy egy ilyen ügy miatt bukhat a kormány, veszhet minden. Az állambiztonsági törvény a védőpajzs.
Alig fél óra múlva szinte az összes hírportál lehozta a rövid, bagatellnek ható hírt:

Incidens a tengeralattjáró-flottánál
Hétfő reggel váratlan összetűzésre került sor a tengeralattjáró-flotta támaszpontjánál, a Michael Kapp és Raimond Schlick nevű Type–209-es tengeralattjárók legénysége és a tengeralattjáró-flotta vezetése között, tájékoztatott Miroslaw Stein a védelmi miniszteri irodától. A matrózok között egy álhír kapott szárnyra, mely szerint éles bevetésre kellett volna vonulniuk, mire néhányan közülük megtagadták az engedelmességet. A védelmi minisztérium az állambiztonsági törvény rendelkezései értelmében avatkozott be a Sebastian Weber miniszteri jogtanácsos által kidolgozott eljárási módszer alapján. Az incidensben néhány polgári személy is sérüléseket szenvedett.

Végig sem olvastam, üvöltve hívtam Mirót.
– Miro, mi a szart keres az én nevem ebben a kurva sajtóhírben!
– Mit rinyálsz, én mindent Varga utasítása szerint…
– Varga utasított, hogy az én nevemet írd be, így, teljes egészében, mintha én lettem volna a zendülés elfojtásának szellemi atyja?!
– Ahogy mondod. Vargát meg nyilván Poldauf utasította. Nekem szinte szó szerint a számba rágták, mi legyen a hírben. Reklamálj Vargánál. Én nem tehetek semmit.
Füstölögve raktam le a kagylót.
Sorra végignéztem az esti tévéhíradókat, de sehol nem hozták első helyen az incidenst. A közszolgálati adón csak a rövidhírek közé sorolták be, az egyik kereskedelmi csatornán meg sem említették a sérült civileket. Csak az egyik, eléggé jelentéktelen nézettségű baloldali adón kerítettek nagy feneket a dolognak, megkérdeztek helybelieket, s megszólaltatták az ellenzék képviselőit, akik azonnal a kormány lemondását követelték. Itt is megelőzte azonban a hírt egy szenzációsabb bejelentés: Wagner és pénzügyminisztere ma közös sajtótájékoztatón vázolták fel a gazdasági protekcionizmusuk tervének legújabb állomásait.
Másnapra tulajdonképpen elültek a hullámok. Poldauf kiadott egy hosszabb nyilatkozatot, amelyben szerepelt az első napi sajtóhír velem kapcsolatos mondata is, ezúttal azonban kevésbé hangsúlyosan. Varga jókedvű volt, és hangzatosan megdicsért a jelentésemért, amelyet röviddel dél előtt nyújtottam be. Átfutotta az anyagot, majd biztosított, hogy a fáradságaim hamarosan meghozzák gyümölcsüket. Fizetésemelést, magasabb jutalmakat, gyakoribb kiküldetéseket emlegetett, akár szolgálati autót is, s talán egy nagyobb lakást, valahol a belvárosban. (Folytatjuk)

SAMUEL  BABBEL