Egy felemás Örvény

Miroslav Dvorský és Iveta MatyášováČTK-felvételJuraj Jakubisko rendezése színes, mozgalmas, ötletes, nem hiányzik belőle a poézis sem. Bár szinte állandó a mozgás a színpadon, nem érezni azt a rendezői egocentrizmust, amely csak magának követeli a figyelmet. A nézőnek időnként mégis az a furcsa érzése támad, mintha zene és színpadi történés nem volnának szinkronban, mintha a SĽUK Négy évszak falun című, Mojszejev inspirálta tánckompozícióját látná, színes zsánerképek sokaságával, s az egészhez – tévedésből – a Suchoň-opera zenéje szolgáltatná a zenei aláfestést. Suchoň zenéje túl súlyos ahhoz a stilizált mesevilághoz, amelyet Jakubisko elénk varázsol. Ettől függetlenül megvan a maga sajátos hangulata, csak éppen nem illik ide. Hogy Jakubisko mennyire nem Suchoňt rendezett, pregnánsan illusztrálta a nyitó kép. Suchoňnál a kórus láthatatlan, először a két gombászó lány jelenik meg a színen, ők találják meg a halott Jano Štelinát. Jakubisko nem a színfalak mögött énekelteti a kórust, hanem behozza a színpadra. ĺgy az egész falu elmegy Jano Štelina holtteste mellett, de úgy tesz, mintha nem látná.

Milan Ferenčík színpadképe ugyanolyan felemás, mint Jakubisko rendezése: ötletes, tetszetős, csak éppen központi eleme egy dombszerű képződmény, amely iszonyatosan lejt: rossz nézni a szereplőket, amint rettegve lépkednek rajta, a baleset szinte elkerülhetetlennek látszik. Manapság már nincs operaelőadás énekeslihegtető lépcsők nélkül, természetesen itt is vannak. A forgószínpad nyikorog, menet közben kell a kórustagoknak átsétálniuk rajta, újabb ok az izgalomra, nem esik-e bajuk. Ľudmila Várossová jelmezei szépek, ízlésesek, jó id. Jozef Dolinský koreográfiája, nagyon természetesen hat.

Az énekesektől nem kaptunk kimagaslóan jó teljesítményeket, de mindenki a helyén volt. Ján Galla Štelinája ugyan nem mérhető Peter Mikuláš emlékezetes alakításának mércéjével, de emberi vonásokkal ruházta fel a megölt legény apjának alakját, hangilag is jobbat produkált a nála megszokott sokéves átlagnál. Iveta Matyášová színészileg és vokálisan is kissé halvány, mindent megcsinál, amit kell, de Katrenájának nincsenek egyéni színei. Az Ondrejt alakító Miroslav Dvorskýról ugyanez mondható el. Mégis óriási tapsot kapott, ami inkább a világjáró művész nimbuszának szólt, mint az aktuális teljesítménynek, habár tagadhatatlan, hogy Ondrej hosszú vizionáló jelenetét, a mű egyik csúcspontját szépen oldotta meg. Üde hangjával, jó játékával hívta fel magára a figyelmet Stanislava Dubanová a kis pásztorfiú szerepében. A kórus, amelyre az operában fontos szerep hárul, derekasan helytállt. Ondrej Lenárd karmestert mindig nagy taps fogadta, ahányszor csak megjelent a dirigensi pulpitusnál. Megérdemelten, Lenárd nagyon érzi Suchoň zenéjét, és elképzeléseit meg tudja valósíttatni a zenekarral.