Egy évszázad tanúja

A bécsi iparművészeti iskolán végezte tanulmányait, személyesen ismerte a fin de siecle valamennyi művészeti nagyságát, és tagja lett a Wiener Werkstätte szerveződésnek. Nemcsak mint festő, hanem mint költő is figyelemre méltó műveket alkotott, például a Mörder, Hoffnung der Frauen (Gyilkos, a nők reménysége) című expresszionista darabot (1910). Botrányosnak találták Alma Mahler-Werfellel – Gustav Mahler zeneszerző és Franz Werfel író korábbi feleségével – létrejött kapcsolatát.

Az első világháborúban önként jelentkezett katonai szolgálatra és a fronton fejsérülést szenvedett. A múlt század harmincas éveiben „elfajzott” művészként bélyegezték meg. Előbb Prágába, majd Londonba emigrált, ahol egész sor allegorikus politikai témájú festményt alkotott. 1947-ben 1941-ben elvett nejével, Oldával együtt megkapta a brit állampolgárságot. 1953-ban Svájcba települt át, és Salzburgban létre hozta a Schule des Sehens (A látás iskolája) elnevezésű Nyári Akadémiát.

Nagy érdeklődést keltettek portréi és városképei, mint például az 1923-ban alkotott Drezda, híd az Elbán. Továbbra is dolgozott mint író és mint litográfus, de díszleteket is tervezett, többek között a bécsi Burgtheater, illetve a Salzburgi Ünnepi Játékok számára – Salzburgban például Mozart A varázsfuvola című remekművéhez.

Kokoschka 93 évet élt, 1980. február 22-én hunyt el Montreux-ben. Egy évszázad politikai pálfordulásainak tanúja, a korszak csaknem valamennyi művészeti irányzatának aktív vagy passzív résztvevője volt. Felesége, Olda 24 évvel élte túl.