Éghymesék, szilvesztervek, madáretetések

Nézem a dobozt, miként tettem azt májusban is, amikor nagyon örültem, hogy Szarka Tamás és Gyula szólóalbumairól két televíziós műsorban is szó esett: az Anonymusról a Duna TV Gong című műsorában, míg az Alkuról az mtv Galéria című műsorában beszélgettek az alkotókkal. Most, amikor fennállásának 20. esztendejébe lépett a zenekar, még körültekintőbben lapozgattam a tévéműsort, harci készültségben tartva egy régebbi típusú mágneses képi rögzítőeszközt. Úgy látszik azonban, épp a legrosszabbkor lapozhattam kettőt, mert valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy a Duna Televízió december 15-én felvételről sugározza kulturális hetilapjának „élő különszámát”, amelyet Budapesten, a Kolibri Pince és Teázóban vett fel december 9-én, s amelynek vendégei Tóth Erzsébet költő és Szarka Tamás, a Ghymes együttes zeneszerzője, szövegírója voltak. Ha látom a műsort, bizonyára értesülök róla, hogy a Ghymes-posztert, amelyre nemrég bukkantam a fiókomban, kár kitennem a falra, ugyanis már nem aktuális. Végül a honlapjukról tudtam meg, hogy teljes gőzzel új albumon dolgoznak (előzőleg naivul azt hittem, hogy a jubileum kimerül a 10 év legszebb dalai című válogatással), miközben 2004. november 14-től új összeállításban – Buják Andor (alapító tag) és Pukkai Attila (1996) nélkül – folytatják munkájukat, s a párkányi és a karácsonyi jubileumi koncerteket már új állandó vendégeivel – Varga Borbála (szaxofonok) és Neumann Balázs (szintetizátor) – játssza az együttes. Vége tehát a „héjavarázsnak”, ezentúl a holdnak döntött létrára érdemes figyelnünk a lila ég alatt. Ez utóbbi motívum tűnik fel ugyanis az azóta éGHYMESe címmel boltokba került lemez borítóján. Most már ahelyett, hogy értékek közvetítését várnám a doboztól (hogyne, majd pont az én kedvemért), a tettek mezejére kéne lépnem. Ez a mező pedig nem más, mint a Budapest Kongresszusi Központ, ahol a nagy érdeklődésre való tekintettel december 28-án 20 órakor is lesz Karácsonyi Koncertje az (új) Ghymesnek.

Böngészem a karácsonyi és a szilveszteri programajánlatot, és elszégyellem magam a műsorkészítők helyett is. Már megint megoldották az egész „cécót” tucatszor sugárzott dolgokkal. Valószínű, hogy megcélzott célközönségük a 18–40 közötti felnőttek helyett újabban a ma született csecsemők egyáltalán nem népes tábora lett. Mottójuk ez lehetne: aki szilveszterkor a televízió előtt ücsörög, ahelyett, hogy táncolni vinné élete párját, az meg is érdemli, hogy ott penészedjen meg az unalomtól a fotelban. Persze, ha a mesebeli doboztündér rám bízná a program összeállítását, azért nekem is megfájdulna a fejem. A politika olyan csúcsszinten műveli a fekete, a groteszk és az abszurd humor minden válfaját, hogy L’Art Pour L’Art Társulat legyen a talpán, aki versenybe szállhatna velük.

Persze az egyik csatornából a másikba ömlő, majd onnét is továbbcsordogáló poéncsapat a-múgy sem nagyon jöhetne számításba, hiszen egy ideje szülési szabadságukat töltik. Időközben született ugyanis néhány könyvük. Dolák-Saly Róbert a zseniális, több kiadást is megért Madáretető után Szászi Mónival közösen tető alá hozta a Boborján című könyvét, ám ez már kevésbé szerencsés, mivel próbál ugyan etetni, de inkább csak étvágytalanságot okoz. Világosabban szólva: a Boborján-féle dolgok leírva (vagy lefényképezve) nem élnek.

Személyiségének bugyraiból, énjének kigőzölgéseiből bőven válogatott Laár András is Laár Pour L’Art című könyvében, biztosan kevesen vannak, akik az egyébként nem vékony kötetet le bírják tenni anélkül, hogy végigolvasták volna.

Most látom csak, hogy a tévéfigyelő rovatban zenéről és könyvekről esik szó, pedig... Miről is akartam írni? Ja. Tudják önök, mit súgott Gyurcsány a pápának?