Duba Gyula kitüntetése

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Pozsony. Áder János magyar államfő a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést adományozta Duba Gyula József Attila-díjas írónak, érdemes művésznek az egyetemes magyar irodalmat gazdagító, jelentős prózaírói életműve elismeréseként. A kitüntetést tegnap Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet adta át Pozsonyban. Beszédében kiemelte, hogy Duba Gyula a szlovákiai magyar kortárs prózaíró nemzedék egyik legtermékenyebb és legtehetségesebb írója. „Egész életében odaadással végezte irodalmi tevékenységét, nem a divat elvárásai szerint. Ha egy mondattal kellene jellemeznem, akkor Fónod Zoltántól venném a szavakat: a magyar sors, a magyar szülőföld hűségese, makacs krónikása ő” – mondta a nagykövet.

Az író munkásságának méltatásában egyebek közt elhangzott, hogy novelláiban, szociografikus regényeiben a csehszlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás, a parasztból munkássá vagy értelmiségivé válás buktatóit.

Duba Gyula köszönőbeszédében a „harmincasok” nemzedékéről szólt, vagyis azokról az irodalmárokról, akik 1930 körül születtek. „Egy tucatnyi fiatalember volt az ötvenes évek elején Pozsonyban, akik szinte véletlenszerűen jöttek össze azzal a szándékkal, hogy az előző pusztaságon, tarlókon és kietlenségben magyar nyelvű kultúrát teremtenek. Ez a nemzedék az alapja a mai magyar nyelvű kultúránknak és irodalmunknak. Talán az első emelete is” – mondta, majd az előttük járó nemzedékhez tartozó Győry Dezső A láthatatlan gárda című verses füzetét említette. „A láthatatlan gárdába ő és a társai tartoztak, akik egy ügyet szolgáltak. Az az ügy nem volt meghatározva, lefektetve, leírva, és mégis mindenki tudta, mi az. A mi nemzedékünk, a harmincasok is ilyen láthatatlan gárdaként dolgozott, működött, létezett, és tette a maga dolgát, nem számítva sem kitüntetésre, sem elismerésre. A láthatatlan pedig annál is inkább megközelítő és helytálló jelző, mert ma már bizony láthatatlanok. Talán valahonnan fentről nézik, hogy mit csinálunk mi itt lent” – mondta Duba Gyula. (tébé)